benned a nap szikrázik

a fény tolakszik,
hogy észrevedd
minden sejted
átitatva játszik
színes álmot,

telve két kezed

talentum hegyeid
csordulnak papírra
szavaid örömét
ne titkold, a líra
cseppenti kegyeit

lelked közönyét

fürdeted kávéba
csészéd öledben
barátod sötétség
állandó szerepben
mindig a máséba’

álcád a kövérség