türelem

Urbancsek Márta

türelem

olvad,mint jég a viszkiben
arca foltokban hófehér
riadt lélek vár kapaszkodót
bárkiben megbízna,bárkiben

csak ül és a csend is vallató
nem felel ,nem kérdez,üres
tegnap még zenéltek sejtjei
ma csak szívritmusa hallható

senkiben nem bízna,nincs kiben
sötét kuckóban szűrt a fény
árnyék festi át pink szívét
olvad,mint a jég a viszkiben

2017.09.05.

hajnalcsillag

Urbancsek Márta

hajnalcsillag

csillag cseppen forrás vízbe
áttörtarany hited mellé
nincs otthonod nincsen íze
szádban olvad kérdőjellé

választ vársz a sóhajodra
szobád falán képkeret
emléke nyom homlokodra
csókok helyett bélyeget

mindig látszik,mindig éget
álmodba is elviszed
ez jár neked ,ez a béred
bárki mondja elhiszed

ahol ülsz és ahol fekszel
napsugár rég nem vendég
barátkozol minden nesszel
és Isten átölelt nemrég

2017. 09.10.

elégia

Urbancsek Márta

elégia

olyan vagyok ,mint egy csupasz ideg
már ,ha rám gondolsz is fájok
rezgésed ritmusa rideg
eltalál,bárhol is járok.

olyan vagyok,mint egy üres füzet
már,ha toll kerül kezedbe,várok
szíved betűi gyújtnak tüzet
tiszta papíron,mégis fázok

olyan vagyok,mint egy öreg gitár
pengetőd,ne vedd kezedbe
minden húrom,dalom sivár
ne hívj többet,versed fejezd be !

2017. 09.03.

hiányzol

Urbancsek Márta

hiányzol

a naiv szőke szívében
hiába tiszta a dallam
párizsi lányként vidéken
énekelne veled halkan

fáradt és figyel a csendben
ül selyem ünnepi trónján
szenvtelen szíve se rebben
élvezi, a maga módján

hallgatásba merül spontán
szelíd ruháját levetve,
szárnyát is leoldja lomhán
rádobja a kerevetre

az erény fűzője testén
szorosan tartja a rendet
de szerelmed ezen estén
fölkavarta a trendet

minden érzéki csillám
mi agyamban cikázik
lecsapott,mint a villám
bár neked nem hiányzik

minden imád,dalod,lírád
kérdéseid,szívverésed
minden versed:csendes bírám
hiányzik az ölelésed

2017.09.03.

legyen bármi

Urbancsek Márta

legyen bármi

körülöttem tavasz tombol
szikraszívű szivárvány
hajnal ível cédrus lombon
csak a szíved vigyáz rám

zsivalygó az egész város
öröm benne kószálni
csak a lelkem ingoványos,
remegő, de tud várni….

élénk tüzek,halvány emlék
szeretett ránc szem körül
röpködő,szárnyaló elménk
egy szellemben egyesül

hittem,oly nyilvánvaló volt
zuhanásom ébresztett
padlót fogtam, közönyöddel
minden tettem fékezted

együtt megélt mélységeink
sekélyessé fakultak
szerelmetes szépségeink
hétköznappá avultak

bármi is több a semminél
néha belekapaszkodom
hihetetlen,hogy mennyit ér
ha közben kezed is fogom

2016. 05. 02.

kávékávékávé

Urbancsek Márta

kávé,kávé,kávé

atomnyira zsugorodtam össze
rám ült a felfoghatatlan
tudtam én,ki a vajúdást kezdte
végig vezet,bár én feladtam

csillagnak hittem,csak csillagszóró
öleltem,s ölelném naivan
utamat kaviccsal teleszóró
mi ékkőként csillan,alig van

hallgattam,tanultam a csended
te feszegetted ajtómon a reteszt
te uralkodtál,követelve rended
álmodtál csapdát,mi nem ereszt

hajnalodban hangos óracsörgés
beleszőve ismert nevetés
kitámolyogsz,kezdődjön a pörgés
kávé,kávé,kávé és bevetés

2017.09.03.

O, Honey !

Urbancsek Márta

O, Honey !

nem szabad ,hogy megkötözz
ne kímélj ,csak törj be !
engedem,hogy ösztönözz
öltöztess csak zöldbe

az ernyőm lelkes nap sárga
türkiz acélkék zápor
összefércelt színes szívem
éleslátásomban gátol

nem adhatom oda neked
s nem azért,mert hiányozna
csak ,ha végképp benned reked
remegne és kiáltozna

bolondul verdesne benned
oroszlán szív egy bárányban
kis ereiben lüktetne véred
s gyönyörködnél a zsákmányban

így a szíved kitúrva helyéből
nincs választás,kihámozva várok
puha fészket készítesz zenédből,
behelyezed,s kisimul az árok.

2016. 01.18

telefon hívásod után…

telefon hívásod után…

bogáncs vagyok
szamárkenyér
szúrós külsőm
semmit sem ér
ha virágom,
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

késem szavak,
tüskeruhás
szívem szabad,
büszke tudás,
de virágom:
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

zománc feszül,
férjet kérlelt
létem repül.
széllelbélelt,
de virágom :
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

bájos mosoly
tőrrel hátba
idő előtt
veszett kárba
a virágom,
bensőd tükre
szivárványom már örökre

2016. 11. 01.

Férjemben / dalocska /

Urbancsek Márta

Férjemben   / dalocska /

Benne betakarva
az örökig élni
kinek biztos karja
nem engedne félni

Benne lélegezve
szellem-lélek-testbe’
közös Ígéretbe’ csak
Veled befedezve

tekintete minden
ő vitt és én hittem
mi hiány volt,most kincsem
feledhetek
nem kutattam ,kaptam
fájó Akaratban
mi égetett,most nincsen
szerethetek.

Benne becsukódva
egy hamvas imában
szerelem lélegzik
szabad biztonságban

Benne ringatózva
szívek behegednek
suta bizalomban
életek születnek

tekintete minden
ő vitt és én hittem
mi hiány volt,most kincsem
feledhetek
nem kutattam ,kaptam
fájó Akaratban
mi égetett,most nincsen
szerethetek.

2016. 01. 13.

a második napon

a második napon

a csend is cserben hagyott
saját csendem vagyok
egy fekete olló
vagy valami hasonló
nyirbálja a létem
a tömény ,sötét
MINDEGY
a vendégem
söpörném ki ,
de karmaival
keményen húzkodja
egyre lejjebb
az amúgy is tompább fényem
nem értem
nem érzem
ezer meg ezer sörét
vágódik szívembe
fáj
elvérzem
nem értem
nem érzem

2017.08.16.

Qu’est-ce que je fais ici ?

Urbancsek Márta

Qu’est-ce que je fais ici ?

A város hold sugárútján éjjel ,
kölcsönkért fehér ruhámban
tűsarkúm viperát tapod széjjel,
a csapdák hosszú homályban

sodródva egyre jobb helyzetben
férfiak körben életem évei
nevük listázva a táncrendben,
még titokban az igazi léptei

visz a lendület körtánca feléd,
fejem tiszta,sebhelyes szívemben
visszhangzik :
te nagyon jó dolog
vagy az én életemben

szavát ne feledje –
mi most legbelül
jégesőt kopog lelkemen.
mit keresek én itt?
-érzés elterül –
az abroncs épp jó helyen
tartja a szétesőt

épp a fájdalom lesz álommá.
belőlem nem választ senki
feleséget
szétszórtál ellenségem előtt
,mint parázna eleséget

kisujjam hegyétől ,ősz hajszálam végéig
villámként csapkod ,
nyugodni nem hagy
a szerelmes érzés
mit keresek én itt ,
ahol te nem vagy

2016.06.21.

édesanyám hegedűje

édesanyám hegedűje

a hegedűdre úgy gondoltam

mint néma tanúdra a múltból

hangját talán egyszer hallottam

mint rekedt kiáltást a kútból

reménnyel teli,édes sírás

,hogy kezedben lehet újból

és emlékeibe vésett írás

kottáját a szakadt húrból

csalogatta elő a hívás

mit szíved diktált. hazulról

hozott ütemed kihívás

a törött lelkedbe zárt útról

húrszakadásodig hangoltan

a pattanásig feszülve sulykol,

majd megfelelésbe oldottan

fulladsz a rád terhelt súlytól

2017. 06. 26.

csupa csillag

csupa csillag

szemem ,lehunyva figyeli a csendet
csillagok lépdelnek az udvar gyepén
szerelem kétkedve bennem tanul rendet
csillagok térdelnek a hold szőnyegén

a létrán már lecsusszant a nyári harmat
csillagok álmosan dőlnek hanyatt
mélán gyűrik össze ég alatt a hajnalt
terítik eléd ,mi az éjből maradt

csodálni nincs időm e harmóniát
csillagok álmán sietek feléd
öledben gyógyít klausztrofóbiát
infúzióban adagolt zenéd

2017. 07. 02.

mai idill

mai idill

vörös felhőit az alkony elrendezte

oltárterítőt hímez a csendes este

csillagaim kacagnak te hallod

szívemben otthon a te hangod

előtted halk hajnal oson

a lelkem csak benned mosom

harmat cseppekben a kertben

rebbenetlen reggelekben

2017. 07. 12.