eljön, amit vártok

eljön amit vártok

fehér lepel lelkem látszik
nászdalomat dúdolom
tiszta szívű gitár játszik
áldott minden alkalom

szemem körül árkok
hallom amit látok
eljön amit vártok
sietni kár

szőke kívül szőke belül
ölelésem halálos
kincsem feledésbe merül
életmódom szabályos

szemem körül árkok
hallom amit látok
eljön amit vártok
sietni kár

hátizsákom kipakolom
mindent vissza a polcra
múzsám csókját szortírozom
meg lesz zsáknak a foltja

szemem körül árkok
hallom amit látok
eljön amit vártok
sietni kár

mese

mese

egyszer volt hol nem volt
többször volt és nem szólt
hogy itt van
és örüljek
vagy nincs itt
és felültet
újra a hintára
az egekbe repüljek
visítva szabadon
szőke szél hajadon
kitárt szív örömmel
foggal és körömmel
felhőkből a földre
csattanva a zöldbe
vagy ismét öledbe
szép szavak szívedbe
életed rímekbe
könnyeid a Könyvbe’
jegygyűrűd örökbe

GPS kizárólag szőke , szédült , szeleburdi hölgyeknek

GPS kizárólag szőke , szédült , szeleburdi hölgyeknek

/ …avagy ez egy mese vala ,a hős lovagról /

… kétszer volt, hol nem volt Udvaron ,Lánycsókon és Kozármislenyen is túl … de még Orfűn innen ….egy nyári arcpirító napon ,amikor a hőmérők is a pécsi Zsolnay-kút vizébe dugták a fejüket …elindult vala az ő kijelölt útján a család elsőszülött leánya szerencsét próbálni , hűséges jegyzőnőjével ,aki élesre töltött Nikonjával védte ,óvta ezt a feltérképezetlen utat…

…megszámlálhatatlan útjelzőtábla hiányon és félrevezető jelzésen át vezetett ez az ösvény , a megálmodott város szívébe …..ami csak hatósági engedéllyel vala bevehető….mégis a hűséges jegyzőnő ,aki maga az élő zene – egyben túravezető és hősünk művészeti életének táptalaja – büntetőcédulát megvető bátorsággal a tiltott zónába kormányozta autóját , hogy kényelmes öltözőt és pihenőhelyet biztosítson az elsőszülött leánynak , ki vala igen feldúlt állapotban …
orcája színezete hasonló a sorompók megálljt parancsoló piros lámpáihoz …
…érezték ,tudták ,hogy nem adhatják fel … érezték ,tudták,hogy jön a hős lovag… és lőn gondolatuk beteljesedett…épp előttük állt a férfi ,aki a remény zöld színű ruháját viselte ,kinek kezében üzemanyag töltő pisztoly,de szívében könyörület és szemében döbbenet vala ….de állta a sarat és szelídségével lecsillapította felhevült lelküket…majd szépen sorjában választ adott az összes felmerült kérdésre az útiránnyal kapcsolatban …….az ajkain közben széles és megnyugtató mosoly, mely hű kísérője lett a tovahaladó kissé szédült leányzóknak…

…minden jó, ha vége jó …

… a leány, az elsőszülött ,ki jár vala a maga útján , az egyetlen Úton ,hol sok-sok ,maguk ösvényén egyedül és párban haladó igaz emberrel találkozott vala a kijelölt városban , a kétszárnyú fekete vaskapu takarta épületben …
ezen találka zsibbasztóan hihetetlen és felejthetetlen mérföldköve vala életének……de ekkor, a jegyzőnő elérkezvén látta az időt a visszaindulásra ….vissza a maga városába ….,ez út egyszerűnek tűnt vala, de hősnőink bármit bonyolulttá tudtak változtatni a pillanat töredéke alatt …..a harmadik ízben hiábavalóan megtett izgalmas kör után , egy zsákutcai torkolat előtt ,járművük szélvédőjén keresztül délibábot véltek megpillantani… ez a délibáb ,nagyon is élőnek és ismerősnek tűnt vala .. .habár remény zöld ruhája és üzemanyagtöltő pisztolya hiányában csak ismerős jó szíve kandikált ki a mosolya mögül…. a délelőtti döbbenet vala ismét szemeiben , amiknek nem hitt, most , itt ezen a lüktető nyári délután ….százötvenezer-negyvenhat ember közül ,ki ebben a városban lakott vala , éppen vele, a délelőtti útvonal probléma megoldójával találkozánk… ezen találkozások csak a szőke, szeleburdi és kissé szédült elsőszülött leányok kiváltsága …vala.

2017. 08.06.

kisvárosi história

kisvárosi história

a mély hangja különleges volt….és ezzel kifújt a szépségének dicsérete.. , de tudta is magáról…..nő volt,…fiús alakkal, lóarccal …és ettől függetlenül nagy-nagy érző szívvel… a gimi után itt a kisvárosban szeretett volna élni ,dolgozni is,mert el sem tudta képzelni,hogy bárhol máshol esetleg párt találna ….itt még ismerhetik belső értékeit ..tisztaságát ..itt még emlékezhetnek a gyermekkori együttlétre az utcai fogócskában , kidobósban ..és aki akkor jó pajtás volt..ki tudja ..még emlékezhet rá , a szelíd , mély hangú lányra…..
aranka ….már a neve is ..csupa mély magánhangzó …

a kocsma…
nagy üveges ajtóján hirdetve ,egy szakadt a4-es papíron, hogy pultost keres … a kocsma ,álnéven áfész italbolt -vezető , jobb híján meg volt elégedve a jelentkezőkkel, és épp kiszámolta volna ki lesz a szerencsés leányzó, amikor aranka …csak úgy esti sétájából belibbent ….semmi kis haspólóban és sortban üde látvány volt …és övé lett az állás …,habár ő csak egy vodka narancsot szeretett volna …,de hát nem volt az az ellenkezős típus… beállt a pult mögé és örömmel szolgálta ki a vendégeket ,a városka pereme előtt két utcányira…. kedves volt és bőkezű… ,ha töltött ,akkor nem sajnálta , nyakig öntette a decis poharakat …bármilyen alkoholfokú italból…legyen az házi bor…avagy whisky….és hálás szempilla rebegtetéssel köszönte meg ,ha őt is meghívták egy-egy koccintásra…. no meg kell hagyni, szeretett üdvöskéje lett ezen ital kimérésnek… hetedhét határba is eljárt a híre …. még a városka legszúrósabb szemű , legkackiásabb bajszú vállalkozójának is a fülébe jutott …. .és éppen az alkony készült letelepedni a városka ezen csücskében , amikor főhősünk a pultot törölgetve penész zöld vileda kendővel,..feltekintett …az ajtóban …már a belső oldalán …ott állt az életében először látott , de számtalanszor megálmodott híres-neves férfiú …
..szem villanás és pár óra múlva…..már több whiskys koccintáson is túl….elkezdődött valami …amit nehéz szavakba önteni… ..hát meg sem próbálom .
…mindennap szomjas volt a férfi és mindennap szomjat oltott a nő… így teltek napok, hetek ,hónapok,..a kocsma volt tanúja mindennek ,mert a falait egyszer sem hagyták el…,amikor egy óvatlan ,tiszta pillanatban ..már túlcsordult minden ,ami aranka nagy-nagy befogadó szívébe belefért. ..megszólalt ..és mély hangján megkérdezte :
-eljössz e hozzám holnap…,hogy ne csak igyunk, együnk is !
-van én nekem feleségem otthon , aki főz …éhes nem vagyok … csak szomjas…adj még egy kört babám !
..ekkor aranka letette a a csipke köténykéjét a pultra , felvette a kis fekete bőr dzsekijét és kiment az ajtón…. egyenesen a férfi házához …..ott köszönés nélkül a feleséget leültette a családi asztalhoz és ráöntötte szíve minden tartalmát….majd felállt és évekig nem is látták a városban …
húsz év eltelt …egy tavaszi este ,amikor a busztól éjjel hazafelé ballagtam , örömmel ismertem fel hangját és az utat együtt tettük meg … férjhez ment ..és nagy lányuk van ….és mesélt ,mesélt …több éjjelen keresztül..mert az utunk egy felé vitt… nem sok ideig….hallomásból tudtam meg ,hogy elváltak,mert nem volt boldog…. elváltak,mert akkor sok-sok éve nem tudta kiönteni az egész szívét a feleségnek… ,ami benne maradt azt azóta forgatta, emésztette….már több éve nem volt hol laknia ,hol ez -hol az a férfi fogadta be magához… ,ha megunta ,eldobta…jött a másik …mindig reménykedett megtalálja azt, az akkor, ott a pult előtt hagyottat , az ő egyetlennek hittjét…..és eljött a nap, amikor az alkony készült újra letelepedni a városka most épp ellenkező csücskében …és aranka …már a második liter vodka naranccsal próbálja előcsalogatni emlékeit….és tiszta akar lenni … mint mindig .. csak tiszta ..és teleengedve a fürdőkádat beleereszkedik…és minden mi valóság volt , álom lesz ….

hosszan csöng a telefon .. bekapcsol az üzenet rögzítő….: anya ,hol vagy ? ..nyisd ki az ajtót…megfagyok idekinn … anya… hol vagy ?? ….anyaaa….. anyaaa…
a lánya a párjával bemászva a nagykapun…betörte az ajtót…és ő , a mély hangú, aki mindig tiszta akart lenni , a fürdő vizéből lett kiemelve …több napja megállt a szíve …

ha

ha

kavarog zavaros érzés
kergetőzik a jelenben
nem feladatom a féltés
angyalruhámat levettem

ám

sírhatsz majd térdeden ülve
fekhetsz a fájdalom ágyán
csodálkozhatsz elmerülve
lelked alapvető hiányán

de

angyaljelmezem leoldva
szívem sem rebben a dalra
szőke szárnyaim lebontva
várnak a nagy viadalra

ha

nevemre vibrál a szíved
mint gondolat vagyok fejedben
remegni kezd minden ízed
otthon vagy másik feledben

egy vékony szőke hajszál

egy vékony szőke hajszál

ha le lehetne rajzolni a különbséget
akkor a te szíved ábrája ragyogó pink lenne
és az én szívemé mélységes fehér,amit
csak egy vékony szőke hajszál választ el a feketétől
ezen a szőke hajszálon függ a naivitásom
ha belelóg a feketébe : jaj neked
ha a mélyfehérbe: jó neked
akkor hallgatásom is eggyé fűz minket
nem szabadulsz,mert nem is akarsz már