szín-társulat

Urbancsek Márta

szín-társulat

mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna

szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre

szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz

mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna

pillangó

Urbancsek Márta

pillangó

bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére

nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla

majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel

pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások

szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón

2016.

Passover

Urbancsek Márta

Passover

mint
hajnalban a harmat
kinek szivárvány a tükre
csak ilyen lehetek
neked
örökre

mint
áldozati állat
ki feddhetetlen, tiszta
fekszik oltárodon
s nem vágyik
vissza

mint
szerelmetes csókok
az egyetlen ölében
különleges fényben
az ofiri
ében

ilyen ,
csak ilyen akarok lenni
benned várakozni
veled lépkedni
érted
ébredni

szavak

Urbancsek Márta

szavak

szimpatikus szívemben
monoton kattog a bánat
lázas,tágult erekben
siklik a sóhaj utánad

cseppjeiben csendélet
nyugisan várja a vásznat
száraz,fásult renddé lett
valaha szorgos alázat

évtizedünk évenként
bocsánatot vágyva gyűlik
szivárványunk színenként
Kinneret tavában fürdik

2018. 02.14.

megértelek

megértelek

elkezdődött az új álmom
a réginek a közepén
hiába oktattál annyit
érettebb nem leszek én

nincs a monoton létemnek
kalandízű reggele
sem szivárvány frigyemnek
gyümölcstermő embere

izgalmas kávéfőzések
félálomtól bódultan
ezek reggeli rezgések
lajhár lépte ritmusban

rohanok,mert bérem bánja
helyemen megfelelek
senki nem ismerhet látva
szürke veréb színemet

nem otthonom a lakásom,
de fogsághoz megfelelő
bárhol is vagyok barátom
szivárványod bukkan elő

egyedüli nyugodalmam
biztonságom,mentsváram
Benned életet álmodtam
tanulódként szent lázban

nincs számodra lehetetlen
szívem hullámait viszed
végtelen tér tenyeredben
szomjunk oltja forrásvized

2016. 05. 31.

egy rózsás dalocska

egy rózsás dalocska

egyszerű rózsa voltam
egy szár, két levél
ki arra járt meg sem látott
illatomat,mint kabátot
hordtam én

egy szokványos rózsa?
húztad el a szádat
szívem hagytad ott vérezve
illatomat nem érezve
közölted e vádat

a rózsa ,ha rózsaszín
szerinted középszerű
szár,levél,tüske
meg kis illatszerű
felhő,mi belengi
nem figyel rá senki

a rózsa ,ha unja ,hogy átlagos
hajat fest ,lelkét szivárvány fürdeti
így más lesz és elhiszi
szép és érte vibrál
ki ülteti…

2017. 05. 09.

legyen bármi

Urbancsek Márta

legyen bármi

körülöttem tavasz tombol
szikraszívű szivárvány
hajnal ível cédrus lombon
csak a szíved vigyáz rám

zsivalygó az egész város
öröm benne kószálni
csak a lelkem ingoványos,
remegő, de tud várni….

élénk tüzek,halvány emlék
szeretett ránc szem körül
röpködő,szárnyaló elménk
egy szellemben egyesül

hittem,oly nyilvánvaló volt
zuhanásom ébresztett
padlót fogtam, közönyöddel
minden tettem fékezted

együtt megélt mélységeink
sekélyessé fakultak
szerelmetes szépségeink
hétköznappá avultak

bármi is több a semminél
néha belekapaszkodom
hihetetlen,hogy mennyit ér
ha közben kezed is fogom

2016. 05. 02.

telefon hívásod után…

telefon hívásod után…

bogáncs vagyok
szamárkenyér
szúrós külsőm
semmit sem ér
ha virágom,
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

késem szavak,
tüskeruhás
szívem szabad,
büszke tudás,
de virágom:
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

zománc feszül,
férjet kérlelt
létem repül.
széllelbélelt,
de virágom :
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

bájos mosoly
tőrrel hátba
idő előtt
veszett kárba
a virágom,
bensőd tükre
szivárványom már örökre

2016. 11. 01.

amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

Urbancsek Márta

amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

…nem látja a lényeget
vagy ő látja jól,s én nem ?
Ó,Uram nem tudom,de szenvedek
a lényeg négy fal közé vezérel
már nem érzek,térdelek
veled viaskodom mindenkori énem
hangosan vergődve,mint
macska szájában a gerle
s hiába csapdos ,reggelre
nem maradt más csak hószínű tolla
mit szerte fúj a szél,virágra ,bokorra
szenvedek hegy és völgy közt ,mint lengőhíd
kicsiny falapokból összerakott
s ha angyal jár rajta
fehér szárnyú,poéta fajta,
kinek lelke már kékre fagyott
ölelném két lengés közben
sose legyen hitehagyott
kérdéseit dalolva vibrálja
befogadó szívének membránja
elbújni ne tudjon
örökre
szivárvány színű körökbe
cikkelyeinkre töretve
,mint puzzle darabkák
passzolva egymásba
együtt tükröznénk fényedet
egyként élnénk a lényeged

2016. 06. 22.

“befelé szúr-kifelé szakít”

Urbancsek Márta

“befelé szúr-kifelé szakít”

/ Fedórának szeretettel /

a bökő,
mit szándékosan szúrtál
rózsaszín szívembe
kiszakíthatatlanul fájt
nem is fért rímembe
lelkemben is turkált
kapkodó ütembe
ültetett folyondárt
mérgedet teremve
vájta be gyökerét
szivárvány jelenbe
kereste a helyét
veled telt fejembe’
rezeg,mint gitárhúr
színeden fakít
mi befelé szúr
kifelé szakít.

a rózsád

a rózsád

egyszerű rózsa voltam
egy szár, két levél
ki arra járt meg sem látott
illatomat,mint kabátot
hordtam én

egy szokványos rózsa?
húztad el a szádat
szívem hagytad ott vérezve
illatomat nem érezve
közölted e vádat

a rózsa ,ha rózsaszín
szerinted középszerű
szár,levél,tüske
meg kis illatszerű
felhő,mi belengi
nem figyel rá senki

a rózsa ,ha unja ,hogy átlagos
hajat fest ,lelkét szivárvány fürdeti
így más lesz és elhiszi
szép és érte vibrál
ki ülteti…

az idők jelei

az idők jelei

naiv szívem darabokban
rád néztem ,ennyi elég volt
fekszem festői habokban
még számtalan a fehér folt

törölközőm bársony titka
simul olvadva szemedbe
szűk nekem már a kalitka
ajtaja tárva. ne tedd be !

tavasz van ,jelek az égen
tavasz van,nyár vajon lesz-e?
karmazsin hold süt az éjben
felsejlik szerelmed messze

hajnalra megvetett ágyban
életben már nem halálban
ébred az elrendelt vágyban
álom szivárvány kabátban.

szeretve

szeretve…

nincs bennem kétség
megszűnt a vétség
felhőnyi kékség
börtönöm

homály az álmom
zsoltárod várom
eltűnt virágom
öntözöm

ékszerem tiszta
forrásod issza
hordd,amíg vissza
költözöm

bebújva lágyan
szíved az ágyam
szivárvány vágyam
köntösöm

új dalocska

új dalocska

kezeid nézem
az erek útjait
érzések,fékek
spanolt húrjait

lelketlen lelkem
startnál áll megint
hosszútávon indul
az ígéret szerint

gyöngyök,fodrok,csipkék
készül a feleség
szeme színe nincs-kék
reménye nyereség

kezeid nézem
benne rejtőzik
arcom simítása
szilánkká vetkőzik

darabokra szedted
szivárvány ízeim
szeretőid lettek
érzéki színeim

gyöngyök,fodrok,csipkék
készül a feleség
szeme színe nincs-kék
reménye nyereség