bíbor vászonra pingáltam holdat
fényénél baktattam ösvényemen
hol szűk szívem is szenvedélyt hordhat
versembe férceltem költészetem
csak neked írtam neked daloltam
veled hiányzott minden napom
szürkén szelíden feléd hajoltam
bíbor vásznamat csak rád hagyom
2018. 05.14.
ül,fejét lába közé hajtva
a család elsőszülött sarja
a fekete bárány
hite belé varrva
szeme behunyva,elege volt
nem mozdul se jobbra, se balra
ezernyi bálvány
hű szívét akarja
lelke lüktető fekete folt
emberi kötelék takarja
felelne gyáván
terveit feladva
hűlt helyét keresve kutatja
a család apraja nagyja
szerelmi hátrány
érzelmi alapja
prófétai útján haladva
hold felette,nap alatta
szerelme szárnyán
hússzíve parancsa