rám meredt elvárások
néma nyelvem görcsben
hízelgő széljárások
közt neked ütődtem
biztató lila foltok
fekete már gyógyul
azt mondtátok szóltok
ha elég volt a jóbul ‘
megszokott sötét zajban
harmonikus bőség
öledbe lök ha baj van
térdemen a hűség
láthatatlan szerelem
a seb széle már gyógyul
azt mondtátok tehetem
de elég volt a jóbul’
2017. 11. 24.
nem akartál nem akartál
szárnyaiddal simogattál
dalaidba beleírtál
sajnáltál mert nem akartál
nélkülem élni se immár
belehaltál belehaltál
vágyaiddal betakartál
álmaidba engem hívtál
sajnáltál mert nem akartál
nélkülem halni se immár
Sóhajtok, mintha kis felhőcskéket
irányítanék feléd
melyekből tavaszi zápor
vidám cseppjei,
mint trillák
vezetik életed mától,
s miközben ölellek tengerpartján a nincsnek,
selyemillatú szellő szőkén őriz meg kincsnek.
2019.
Tudja, mit akar
s tudja kérni azt,
nem identitás zavar,
ő született pimasz!
Kidobják az ajtón,
beszárnyal ablakon,
szeret meghallgatni,
bármikor zaklatom.
Vibrál és repdes,
annyira kedves,
fesztelen, csintalan
oly kevés titka van.
Vivaldi áriák
bélelik otthonát,
zene a gyógyszere,
tükröd a kék szeme
szilánkos szívedet
gyógyíttasd csak vele!
2019.
mert nincsenek véletlenek
beleszeretett csendemben
ti zajok kivétettetek
lyukas a szívem rendetlen
életem visszakerül
a helyes kerékvágásba
tíz év mire sikerül
soványodnom sóvárgásba’
ezt is Te veszed kezedbe
az elindult vajúdást gyors
könnyű szülés követte
s vele tálentumot szórsz
szívembe álmodhatok
teljesíted vágyak színek
dalok kották választhatok
kipák képek szemek szépek
egy lettem veletek művészek
nyugalom rímek költészet
kiszakadt lelkemből vészfékek
Isteni utadon térképek
2016.10. 13.
álmomban már nem hazudtam
összebújtunk a rekamién
szárnyaim lógva fáradtan
álmomban él csak temegén
álmomban már két karodban
omlok össze erőtlen
simogathatsz lankadatlan
rózsaszín köd előnyben
álmomban már megbocsájtva
látom szíved alakul
hústábláján élő hártya
pulzál értem konokul
álmomban már a szerelem
bizalommal karöltve
vibrál benned kétségtelen
színskáláját betöltve
álmomban már felébredtem
indulni kész szárnyam párban
iránytűnyi kis létemben
újra röppályádon szálltam
2016. 10.10.
abban a kihagyott ütemben az életem
amit addig szerettem,figyeltem fájtam
a megbotlás előtt bár vétkezem
már új oldalon a könyvedben jártam
a megbotlás előtt még könnyesen
búcsúzik szemedben átélt esküvésed
de elengedsz egyedül csöndesen
minden hű lépésem elmédbe vésed
hiába áltattál csak fülszöveg
hogy jó dolog vagyok életedben
minden rezgésünk Isten érti meg
szellemben egyek s nem képzeletben
2016. 10. 12.
mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna
szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre
szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz
mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna
bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére
nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla
majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel
pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások
szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón
2016.
a hold,a hold, a holdtölte
pörgesd,forgasd jól körbe
bárkit megtalál a párja
tánc végén majd meghálálja
álom álom álomlány
nincs életed látod már
hiába színes a fotód
nem kellesz,húzd le a rolód
bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol
kutad mélységében bízol
arcod szép lett,ki vagy festve
másnak ragyog ez az estve
egész napod ilyen borús
költőd rád unt, a koszorús
nincs öröm,halódik szíved
hátat fordít minden híved.
2016. 02. 22.
értem,tudom ,vállalom
nincs teher a vállamon
hiszem ,élem, fájlalom
bevetetlen ágyamon
neked,érted,általad
minden sóhaj felszakad
szellemünkön áthalad
összekapcsol hű szavad
refr :
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
ébred,félted,fékezed
megszorítja két kezed
ölben,csókkal mérgezed
tovaillan kételyed
soha,sehol,semmikor
gerberád hűtött csokor
savout örök ünneped
körforgás az életed
refr:
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
2016. 06. 13.
csalóka éjen egyetlen tiszta
elefántcsont felhő
fáradtan tekergő
csillagok hűvös forrását issza
kószálódva ébenfa lombjain
szerelmese nélkül
remeg ajka kékül
vackolódott szalagok copfjain
repkedő szíve vágyódik vissza
otthonát feledve
vétkeit keresve
csalóka éjen egyetlen tiszta
2018. 05.15.
Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche
álomba ringat zombi létem
erdődben életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten
a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál mert fáztam
hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam
nem volt más társam csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam
2018. 05.14.
mezítláb a pipacsföldön
emlékszel ömlött a nap
színe elterült a zöldön
kacagtunk egyre csak
jókedvű szemünkből
könny helyett gyöngyszemek
peregtek s hevüktől
olvadtak fellegek
gurultunk a mezőn
pipacsszín lett szívünk
lelked védelmezőn
óvta cingár hitünk
2018.05.01
szentföld tedd le saruidat
lépkedj ide simulj szorosra
rebbenő lelked kívül marad
áhító szíved alázat mossa
kócosan kelj fel törötten
kiüresedve fordulj felém
minden ízedben szerelmes
hangjegyeidet pergesd belém
klaviatúrán koccannak zsongva
lelkemet sebző ujjaid alatt
belőled táplálkozik zeném
de hiányodból építek falat
2018. 04. 20.