mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna
szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre
szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz
mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna
bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére
nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla
majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel
pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások
szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón
2016.
a hold,a hold, a holdtölte
pörgesd,forgasd jól körbe
bárkit megtalál a párja
tánc végén majd meghálálja
álom álom álomlány
nincs életed látod már
hiába színes a fotód
nem kellesz,húzd le a rolód
bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol
kutad mélységében bízol
arcod szép lett,ki vagy festve
másnak ragyog ez az estve
egész napod ilyen borús
költőd rád unt, a koszorús
nincs öröm,halódik szíved
hátat fordít minden híved.
2016. 02. 22.
értem,tudom ,vállalom
nincs teher a vállamon
hiszem ,élem, fájlalom
bevetetlen ágyamon
neked,érted,általad
minden sóhaj felszakad
szellemünkön áthalad
összekapcsol hű szavad
refr :
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
ébred,félted,fékezed
megszorítja két kezed
ölben,csókkal mérgezed
tovaillan kételyed
soha,sehol,semmikor
gerberád hűtött csokor
savout örök ünneped
körforgás az életed
refr:
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
2016. 06. 13.
csalóka éjen ,egyetlen tiszta
elefántcsont felhő
fáradtan tekergő
csillagok hűvös forrását issza
kószálódva,ébenfa lombjain
szerelmese nélkül
remeg,ajka kékül
vackolódott szalagok copfjain
repkedő szíve vágyódik vissza
otthonát feledve
vétkeit keresve
csalóka éjen, egyetlen tiszta.
2018. 05.15.
Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche
álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten
a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam
hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam
nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.
2018. 05.14.
mezítláb a pipacsföldön
emlékszel,ömlött a nap
színe ,elterült a zöldön
kacagtunk egyre csak
jókedvű szemünkből
könny helyett gyöngyszemek
peregtek ,s hevüktől
olvadtak fellegek
gurultunk a mezőn
pipacsszín lett szívünk
lelked védelmezőn
óvta cingár hitünk.
2018.05.01
szentföld, tedd le saruidat
lépkedj ide ,simulj szorosra
rebbenő lelked kívül marad
áhító szíved alázat mossa
kócosan kelj fel ,törötten
kiüresedve fordulj felém
minden ízedben szerelmes
hangjegyeidet pergesd belém
klaviatúrán koccannak zsongva
lelkemet sebző ujjaid alatt
belőled táplálkozik zeném,
de hiányodból építek falat
2018. 04. 20.
rendezett élet,reggeli fények
herendi tányéron aprósüti
polgári otthon,ez minden titkom
angolzöld székek,rablórömi
reggeli fények,zsemléd a lényeg
herendi csészében alszik a tej
szájráncban görbül fájó ítélet
eleget tenni ma mindenki mer
lodzsán a sámli, rá fogok állni
kitárom lelkemet,dalom tiéd
fülhallgatódba-csended feloldva-
cseppenként csurgatom szívem hitét
2018.04.11.
szúr ,mint rózsatövis ,ha nem figyelsz
és kesztyű nélkül téped ki szívem
vele együtt ,mutasd mit cipelsz
csókkal bélelt dobozban , hiszen
fekete-fehér mosolyom árán
hunyorgó kék szemű tenger
hullámzik nélküled árván
dalol,mert szólani nem mer
2018.05.01.
szárnyaim selyempapírban
lustálkodnak a kis komódon
oldalán,mint régen Katzirban
kék festékes négy tenyérnyom
hagyott jeleket,felolvadt a föld
ájultan a tulipánok között
halványan pulzált a zöld
szerelem sátorból házba költözött
s
szálanként búvik a hófehér mába
szárnyam a homályban nyújtózkodik
láthatod ,nem segít,minden hiába
emléked szótlanul búcsúzkodik
2018. 04.30.
csillagok a két kezemben
éget és szikrázik minden
érted ,veled vértezetten
kértem új,hófehér ingem
zsebeiben csended fér meg
hajtásaiban szerelem
minden gombja szelíd ének
gallérja alatt türelem
csillagok tisztult szívemben
fájdalmaimat kezelem
ilyen közel sosem voltál
minden sejtemben kegyelem
2018. 04.02. 01.14.
mint
hajnalban a harmat
kinek szivárvány a tükre
csak ilyen lehetek
neked
örökre
mint
áldozati állat
ki feddhetetlen, tiszta
fekszik oltárodon
s nem vágyik
vissza
mint
szerelmetes csókok
az egyetlen ölében
különleges fényben
az ofiri
ében
ilyen ,
csak ilyen akarok lenni
benned várakozni
veled lépkedni
érted
ébredni
láthatóvá tette a mindenséget,
a tragédia mi szemedbe égett
a jóban-rosszban eskü mivé lett
hányszor lehetek rossz és mi végett
hagytad el a jót is vele, bennem is
egy külön kis világ épült túlélésre
nincs már: együtt,s lelkes lelkem is
külön bőröndbe gyömöszöl kérésre
mozdulatlan emlékeket a jövőből
íjad megfeszült ,s nyilaid színei
nem ívelik szivárvánnyá a tőből
kirángatott dallamot és szíveink
nem dobbannak egy ütemre,ketten
százfelé szóródva szeretünk,külön
bepillantást nyerve otthonunk csendben
leomlott falát csodálva, a füvön
hanyatt fekve,cikkelyt látva kék egedből
közeledő egyetlen örömben , már
kidörzsölve a tragédia terhét szemedből
bocsánatod irgalma hull örökre rám
2017. 06.11. 10.52.
…és röpködnek bennünk nem csitulva
szeretet-madárkák csöppnyi szárnnyal
összeforrt lelkünk pinkben virulva
napsugárt tükröz – egy sóhaj árnnyal…
/um /