alakulóban

Urbancsek Márta

alakulóban…

a bennem levő színeket
erőltetve vonszolom
az élénkebbek nehezek
mélyről kell kibontanom

talán a kék csak ami lebeg
felhőt imitálva éppen
szétfolyik mint elmémben szemed
mi utánam néz féltőkéken

selyem mirtusz pink koszorú
kerted alján cserjéden ül
verseim ráncolt homlokú
rímein fejemre kerül

hajam szürke melírozott
ősszel ősz de nyáron tépett
naiv álmom körbefogott
szívem eszem helyett lépett

folyamatos lazaságom
állhatatlan börtönében
bosszúálló zsákruhámról
most kopik le öntörvényem

2016. 10.10.

újjászültél

Urbancsek Márta

újjászültél

elhalt,szürke fatörzs ágyon
megszülettem én ,az álom
színeimmel szíved vágyom
körbefonni e világon

megpillanthatsz ott legbelül,
ahol szerelmem elterül
csukott szemeidbe merült
dalom,legszebben hegedül

elhalt, szürke fatörzs ágyon
nyílhattam ki én, az álom
pink színemet eléd tárom
esszenciád inhalálnom

2017. 05. 12.

szonett az identitáshoz

Urbancsek Márta

szonett az identitáshoz

fekete szirmod elnyeli fényem
tenyerem tartja tüskéidet
cifra kabátom színeit élem
rajtad felöltőd szürkén libeg

kávéspohárban kockacukorpár
ünnepi lázban olvadozik
francia ágyon hosszan kukucskál
az éj ,s hajnallá foszladozik

reggeli árnyak ,lilából pinkek
összemosódnak íriszeden
emlék fotóim tiszták és linkek

beléd ivódnak jéghidegen
míg szilánk a szívből kitolódik
kőből kristállyá csiszolódik.

2017. 12.21.

türelem

Urbancsek Márta

türelem

olvad,mint jég a viszkiben
arca foltokban hófehér
riadt lélek vár kapaszkodót
bárkiben megbízna,bárkiben

csak ül és a csend is vallató
nem felel ,nem kérdez,üres
tegnap még zenéltek sejtjei
ma csak szívritmusa hallható

senkiben nem bízna,nincs kiben
sötét kuckóban szűrt a fény
árnyék festi át pink szívét
olvad,mint a jég a viszkiben

2017.09.05.

telefon hívásod után…

telefon hívásod után…

bogáncs vagyok
szamárkenyér
szúrós külsőm
semmit sem ér
ha virágom,
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

késem szavak,
tüskeruhás
szívem szabad,
büszke tudás,
de virágom:
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

zománc feszül,
férjet kérlelt
létem repül.
széllelbélelt,
de virágom :
bensőm tükre
pinken szikrázik örökre

bájos mosoly
tőrrel hátba
idő előtt
veszett kárba
a virágom,
bensőd tükre
szivárványom már örökre

2016. 11. 01.

jelen

Urbancsek Márta

jelen

találkozott szemünk villanása
cseles tervünk fonódhatott össze
fekete jelen fehér papíron
néha-néha akadhat pink közte

színeidet bemocskolni hagytad
álomittas szárnyaid letörve
önmagad lehettél magadnak
ásóddal kimélyített gödre

barátszerű emberek öleltek
kínos csendben mosolyogva álltad
kavics szívük élesített nyelve
gáncsot vetve hasogatta hátad

érzéstelen szemeknek szikrája
lyukat égetett csended falába
kiszivárgott minden,ami dallam
üres kottát hagyott hangod hátra

…harc után

…harc után

szív-vakító fehér szárnyam
csillogása megbotlott
mocsok,ármány lett az árnyam
álmom benned szétfoszlott

szív-szakító dalod lágyan
ereimben szétoszlott
minden reggel hideg vágyam
kávém ízén szétporlott

belenyugvás harca véres
hétköznapok láncában
evéskényszer vége kétes
kapcsolatunk táncában

ölelésed hamut nemz
égett,üszkös tollakat
verseimbe tabut csensz
olthatatlan kínokat

mégis,mégis hajnalonta
pink álmaim homályát
hangod sármja ölbe fogja,
mint legszentebb imáját

az én pink színű agyamból

az én pink színű agyamból

megint nem vallom be Neked
ami most is felkavar
azt hazudom, mikor remeg
megbújt szívem, nem zavar

nincs perc,mi ne hozzá szólna
mi ez , nem testi vonzalom
segíts ,kiáltok,tudsz róla
siess,irgalmazz ,fáj nagyon

tegnapi nyugalmam felajzva
mi ez Uram,válaszolj,ne késs!
ez a vibráló valami kavarja
bensőm,mélyebbre Te véss!

feltárva,ismeri szívem
érdeklődik,kedves is talán
minden kérdését igaznak hiszem
de válaszomra nem reagál

ilyenkor gyermeki hitem,
naiv lényem fejét veszti
letaglózva állok,hiszen
nem divat nálam a hiszti

szárnyam lógva,eszement és
hülye-liba állapot,
beterít és nincs menekvés
szomorgok és fáradok

már egy szava napfényt derít
sötétségem ,huss ,elillan
pinkszínű agyamból merít
dallamot,mi szívbe villan.