GPS kizárólag szőke , szédült , szeleburdi hölgyeknek

GPS kizárólag szőke , szédült , szeleburdi hölgyeknek

/ …avagy ez egy mese vala ,a hős lovagról /

… kétszer volt, hol nem volt Udvaron ,Lánycsókon és Kozármislenyen is túl … de még Orfűn innen ….egy nyári arcpirító napon ,amikor a hőmérők is a pécsi Zsolnay-kút vizébe dugták a fejüket …elindult vala az ő kijelölt útján a család elsőszülött leánya szerencsét próbálni , hűséges jegyzőnőjével ,aki élesre töltött Nikonjával védte ,óvta ezt a feltérképezetlen utat…

…megszámlálhatatlan útjelzőtábla hiányon és félrevezető jelzésen át vezetett ez az ösvény , a megálmodott város szívébe …..ami csak hatósági engedéllyel vala bevehető….mégis a hűséges jegyzőnő ,aki maga az élő zene – egyben túravezető és hősünk művészeti életének táptalaja – büntetőcédulát megvető bátorsággal a tiltott zónába kormányozta autóját , hogy kényelmes öltözőt és pihenőhelyet biztosítson az elsőszülött leánynak , ki vala igen feldúlt állapotban …
orcája színezete hasonló a sorompók megálljt parancsoló piros lámpáihoz …
…érezték ,tudták ,hogy nem adhatják fel … érezték ,tudták,hogy jön a hős lovag… és lőn gondolatuk beteljesedett…épp előttük állt a férfi ,aki a remény zöld színű ruháját viselte ,kinek kezében üzemanyag töltő pisztoly,de szívében könyörület és szemében döbbenet vala ….de állta a sarat és szelídségével lecsillapította felhevült lelküket…majd szépen sorjában választ adott az összes felmerült kérdésre az útiránnyal kapcsolatban …….az ajkain közben széles és megnyugtató mosoly, mely hű kísérője lett a tovahaladó kissé szédült leányzóknak…

…minden jó, ha vége jó …

… a leány, az elsőszülött ,ki jár vala a maga útján , az egyetlen Úton ,hol sok-sok ,maguk ösvényén egyedül és párban haladó igaz emberrel találkozott vala a kijelölt városban , a kétszárnyú fekete vaskapu takarta épületben …
ezen találka zsibbasztóan hihetetlen és felejthetetlen mérföldköve vala életének……de ekkor, a jegyzőnő elérkezvén látta az időt a visszaindulásra ….vissza a maga városába ….,ez út egyszerűnek tűnt vala, de hősnőink bármit bonyolulttá tudtak változtatni a pillanat töredéke alatt …..a harmadik ízben hiábavalóan megtett izgalmas kör után , egy zsákutcai torkolat előtt ,járművük szélvédőjén keresztül délibábot véltek megpillantani… ez a délibáb ,nagyon is élőnek és ismerősnek tűnt vala .. .habár remény zöld ruhája és üzemanyagtöltő pisztolya hiányában csak ismerős jó szíve kandikált ki a mosolya mögül…. a délelőtti döbbenet vala ismét szemeiben , amiknek nem hitt, most , itt ezen a lüktető nyári délután ….százötvenezer-negyvenhat ember közül ,ki ebben a városban lakott vala , éppen vele, a délelőtti útvonal probléma megoldójával találkozánk… ezen találkozások csak a szőke, szeleburdi és kissé szédült elsőszülött leányok kiváltsága …vala.

2017. 08.06.

kisvárosi história

kisvárosi história

a mély hangja különleges volt….és ezzel kifújt a szépségének dicsérete.. , de tudta is magáról…..nő volt,…fiús alakkal, lóarccal …és ettől függetlenül nagy-nagy érző szívvel… a gimi után itt a kisvárosban szeretett volna élni ,dolgozni is,mert el sem tudta képzelni,hogy bárhol máshol esetleg párt találna ….itt még ismerhetik belső értékeit ..tisztaságát ..itt még emlékezhetnek a gyermekkori együttlétre az utcai fogócskában , kidobósban ..és aki akkor jó pajtás volt..ki tudja ..még emlékezhet rá , a szelíd , mély hangú lányra…..
aranka ….már a neve is ..csupa mély magánhangzó …

a kocsma…
nagy üveges ajtóján hirdetve ,egy szakadt a4-es papíron, hogy pultost keres … a kocsma ,álnéven áfész italbolt -vezető , jobb híján meg volt elégedve a jelentkezőkkel, és épp kiszámolta volna ki lesz a szerencsés leányzó, amikor aranka …csak úgy esti sétájából belibbent ….semmi kis haspólóban és sortban üde látvány volt …és övé lett az állás …,habár ő csak egy vodka narancsot szeretett volna …,de hát nem volt az az ellenkezős típus… beállt a pult mögé és örömmel szolgálta ki a vendégeket ,a városka pereme előtt két utcányira…. kedves volt és bőkezű… ,ha töltött ,akkor nem sajnálta , nyakig öntette a decis poharakat …bármilyen alkoholfokú italból…legyen az házi bor…avagy whisky….és hálás szempilla rebegtetéssel köszönte meg ,ha őt is meghívták egy-egy koccintásra…. no meg kell hagyni, szeretett üdvöskéje lett ezen ital kimérésnek… hetedhét határba is eljárt a híre …. még a városka legszúrósabb szemű , legkackiásabb bajszú vállalkozójának is a fülébe jutott …. .és éppen az alkony készült letelepedni a városka ezen csücskében , amikor főhősünk a pultot törölgetve penész zöld vileda kendővel,..feltekintett …az ajtóban …már a belső oldalán …ott állt az életében először látott , de számtalanszor megálmodott híres-neves férfiú …
..szem villanás és pár óra múlva…..már több whiskys koccintáson is túl….elkezdődött valami …amit nehéz szavakba önteni… ..hát meg sem próbálom .
…mindennap szomjas volt a férfi és mindennap szomjat oltott a nő… így teltek napok, hetek ,hónapok,..a kocsma volt tanúja mindennek ,mert a falait egyszer sem hagyták el…,amikor egy óvatlan ,tiszta pillanatban ..már túlcsordult minden ,ami aranka nagy-nagy befogadó szívébe belefért. ..megszólalt ..és mély hangján megkérdezte :
-eljössz e hozzám holnap…,hogy ne csak igyunk, együnk is !
-van én nekem feleségem otthon , aki főz …éhes nem vagyok … csak szomjas…adj még egy kört babám !
..ekkor aranka letette a a csipke köténykéjét a pultra , felvette a kis fekete bőr dzsekijét és kiment az ajtón…. egyenesen a férfi házához …..ott köszönés nélkül a feleséget leültette a családi asztalhoz és ráöntötte szíve minden tartalmát….majd felállt és évekig nem is látták a városban …
húsz év eltelt …egy tavaszi este ,amikor a busztól éjjel hazafelé ballagtam , örömmel ismertem fel hangját és az utat együtt tettük meg … férjhez ment ..és nagy lányuk van ….és mesélt ,mesélt …több éjjelen keresztül..mert az utunk egy felé vitt… nem sok ideig….hallomásból tudtam meg ,hogy elváltak,mert nem volt boldog…. elváltak,mert akkor sok-sok éve nem tudta kiönteni az egész szívét a feleségnek… ,ami benne maradt azt azóta forgatta, emésztette….már több éve nem volt hol laknia ,hol ez -hol az a férfi fogadta be magához… ,ha megunta ,eldobta…jött a másik …mindig reménykedett megtalálja azt, az akkor, ott a pult előtt hagyottat , az ő egyetlennek hittjét…..és eljött a nap, amikor az alkony készült újra letelepedni a városka most épp ellenkező csücskében …és aranka …már a második liter vodka naranccsal próbálja előcsalogatni emlékeit….és tiszta akar lenni … mint mindig .. csak tiszta ..és teleengedve a fürdőkádat beleereszkedik…és minden mi valóság volt , álom lesz ….

hosszan csöng a telefon .. bekapcsol az üzenet rögzítő….: anya ,hol vagy ? ..nyisd ki az ajtót…megfagyok idekinn … anya… hol vagy ?? ….anyaaa….. anyaaa…
a lánya a párjával bemászva a nagykapun…betörte az ajtót…és ő , a mély hangú, aki mindig tiszta akart lenni , a fürdő vizéből lett kiemelve …több napja megállt a szíve …

karrierem kezdete

karrierem kezdete

….csörög az óra… csörög az óra …csörög az óóóó …már nem csörög… nem mer…

mi van most? hol vagyok? kivel? …ja , építő tábor …..több kilométerre,- ha itt laknék elásnám magam -tól…..hajnal … madárcsicsergés… idegesítő csoszogás az ajtók előtt…éled a tábor… se kávé …se egy mosoly …tántorgunk a traktorra fel…van aki pizsamában, vagy valami hasonló…iszonyú zaj..elindult a jármű…több kilométer homok…pár méter műút…még több kilométer homok ….és ..álmaink munkahelyére már meg is érkeztünk…üdén , frissen …több tízezer szőlőtőke örült nekünk… ma a csoportvezetőnk szerint megszabadítjuk őket a rájuk tapadt homoktól…szellőzzön a töve… mindnek…. dél felé százhúsz fokban már négykézláb másztunk az árnyék nélküli szőlősben ….alig vártuk a megmentőt : ami eső formájában zúdult ránk….fel a traktorra …csuromvizesen betódultunk a táborba ….csupa homok minden létező hajlatunk….hajunk összetapadva …arcunk és mindenünk izzadt..csatakos…. így vonszolom megmaradt aktivitásom csíráját a szobám felé… a faliújságnál beleütközöm egy alakba.. egy férfi alakba …egy göndör ,barna hajú férfi alakba…egy göndör barna hajú, kék szemű férfi alakba…. csak nézek …nem látok… remélem ő is így van ezzel…..becsapom a szoba ajtót …lerogyok az ágyra….kopognak…
-nnnna… gyere be …
– bocsi, az orvosi rendelőt keresem…
– beteg vagy?
-erről már több szakmai cikk is megjelent… tagadom …. / nagy vigyor/ .. a tábori orvos vagyok …sümeghy péter…
-..ok , …kimész…jobbra folyosó..végén fehér ajtó..
-köszi…
..több óra alvás után …összekapom magam …zuhany és egy kis szemfesték segítségével úgy ahogy ez sikerült is…..az udvaron üvölt a zene …aki él és mozog … még a konyhás nénik is készülnek az esti Ki mit tud?-ra…. vers , próza, vicces színdarab …énekek ,bármi amit elő tudtunk hirtelen húzkodni tehetséges belsőnkből…mindenki remélt…mindenki biztatta a másikat … izgult… a zsűri szerényen körbe ülte a kis színpadnak kikiáltott emelvényt …és belevágtunk a közepébe… jó móka volt…mi egy p.g.wodehouse darabot adtunk elő….élvezettel… mi élveztük….a zsűri nem nyilatkozott … kitörő örömmel…..de,egyedüli indulóként a színjátszás kategória győztesei lettünk…mindenki meg volt elégedve az eredménnyel… magával… szétszéledtünk…
besötétedett …elegem volt.. .fáradt voltam…lehuppantam a fűre…hátamat a színpad oldalának támasztva már épp kigondoltam miről fogok aznap álmodni, amikor valaki hozzám kezdett el beszélni…
-nekem tetszett ..
-örülök… láthatod ..
-leülök , jó?
– jó… ki vagy ?
-a doki
-rosszul nézek ki?
-beszélgessünk….
-beszélj…
-ma senki nem jött a rendelőbe.. csak ott ültem csendben ..és olvastam…
és láttam a színjátékot …mondták a barátnőid,hogy színművészetire készülsz…
-bementek a rendelődbe , mármint a barátnőim ..minden barátnőm és közölte veled,hogy színésznő akarok lenni…
/ édes ,fanyar mosoly … végre …/
-én kérdezgettem őket itt a verseny közben, mert tetszett a játékod… tetszett ,hogy nem játék volt…
-minden játék……most megyek aludni…hajnalban randevúm van a szőlőtőkékkel…
– holnap este?
-igen …jó éjt…neked is…
mint egy zsák krumpli dőltem le az ágyamra …szinte azonnal el is aludtam…a másnap is ez az izgalmas ,sivatagi program …négykézláb kapargatva a homokot …. folyamatosan úszó jégtáblákra gondolva bírtuk csak ki…
vissza a táborba… zuhany ..szemceruza..némi parfüm…naplemente.. háttámasztás a színpadnak ..épp azon a helyen ,ahol már egy másik hát is támaszkodott … rám várt … sümeghy péter
-pontos vagy .
-megbeszéltünk időpontot?
-nem .
-de pont itt voltál ,amikor most leültem. / újabb , a tegnapihoz hasonló…talán picivel szélesebb édes mosoly /
-pont itt…. ma sem volt senki a rendelőben ..
-hoztál elég könyvet ?… tudok kölcsön adni…shakespeare összes…johnny gold balladák ../ ekkor megcsókolt. ..életemben először csókolt meg férfi …mármint fiúk már voltak…de férfi !!.. /
-a színművészeti főiskola gégésze vagyok, opera énekes …..fontos, hogy rengeteg balladával készülj a felvételire , sose unják meg … már gyakorolhatod is ….és ne hagyd abba … keress meg ,ha felvételizni jössz …

már most várlak.. …jó éjt nekem és persze ,ha magadhoz tértél…neked is…

nem mentem el felvételizni… nem lettem színésznő…sosem láttam többé pétert.