Napjaim

Urbancsek Márta

Napjaim

Kis pillangós kincseim szállnak tova
nyitott szívemből a világ felé
vágyaikban sérültek és mostoha
játékszabályok szigora szelé
szirmos ezüstjeiket sárosra,
de
ezerszer ezer színarany álommá
a tökéletes áldozat átmossa.

napjaim

Urbancsek Márta

napjaim

szögesdróthíd feszül közöttünk
védi zsúfolt művész életed
próbaszövetséget kötöttünk
lerántottad rólam plédedet

s észrevétlen hajtogattad össze
pőre bőrrel széllel szemben hagytál
simításod félbemaradt ,…közbe’
elmozdultam és te belefagytál

hallottam ,hogy koccantál a kőre
szilánkjaid sepertem lapátra
dünnyögtem,hogy megmondtam előre
régi szíved vázát hagytad hátra

szögesdróthíd maradt mögöttünk
emléked mint,tűzvész égetett
hamuba sült szárnnyal köröztünk
feledve kőszívű éveket

2018. 01. 17.