mondóka

Urbancsek Márta

mondóka

negyven kiló plusz lóg rajtad
te ezt sohasem akartad
lelkeden száz tonna
minden nap új kotta

fekete ing, sötét nadrág
fekete rím,szíved nagy rád
tudom én, és értem
két személyre kértem

minden perced megfelelés
hol túl sok vagy ,hol meg kevés
kinek mosoly,kinek faarc
bérbe mosol,sose vasalsz

bicajod is félszáz éves
kattog,zörög,torka véres
télen hóban,ősszel sárban
nyár és tavasz napsugárban

reggel kávé a hűtőből
szíved tüskéit tépd tőből
arcodon semmi ne látsszon
lelked csak vidám dalt játsszon

2017. 06. 11. 19.09.

megértelek

megértelek

elkezdődött az új álmom
a réginek a közepén
hiába oktattál annyit
érettebb nem leszek én

nincs a monoton létemnek
kalandízű reggele
sem szivárvány frigyemnek
gyümölcstermő embere

izgalmas kávéfőzések
félálomtól bódultan
ezek reggeli rezgések
lajhár lépte ritmusban

rohanok,mert bérem bánja
helyemen megfelelek
senki nem ismerhet látva
szürke veréb színemet

nem otthonom a lakásom,
de fogsághoz megfelelő
bárhol is vagyok barátom
szivárványod bukkan elő

egyedüli nyugodalmam
biztonságom,mentsváram
Benned életet álmodtam
tanulódként szent lázban

nincs számodra lehetetlen
szívem hullámait viszed
végtelen tér tenyeredben
szomjunk oltja forrásvized

2016. 05. 31.

egy szót se

Urbancsek Márta

egy szót se

szökdelve át napok tér-kövét
keményen jobb kéz a korláton
fotografált emlékek kémcsövét
altatószerekkel ellátom

tompultan fekvőhely melegén
hallgatom konyhám szűrt neszeit
csühörög cseppenként feketém
ébreszti éltem hoszteszeit

hálásan simogat szép szemed
féltve ,mint azon az éjjelen
paplanom oltalma rejteget
titkot,mit szív ért ,nem értelem

2018.01.22.

kávékávékávé

Urbancsek Márta

kávé,kávé,kávé

atomnyira zsugorodtam össze
rám ült a felfoghatatlan
tudtam én,ki a vajúdást kezdte
végig vezet,bár én feladtam

csillagnak hittem,csak csillagszóró
öleltem,s ölelném naivan
utamat kaviccsal teleszóró
mi ékkőként csillan,alig van

hallgattam,tanultam a csended
te feszegetted ajtómon a reteszt
te uralkodtál,követelve rended
álmodtál csapdát,mi nem ereszt

hajnalodban hangos óracsörgés
beleszőve ismert nevetés
kitámolyogsz,kezdődjön a pörgés
kávé,kávé,kávé és bevetés

2017.09.03.

egy kicsit csöpögős

Urbancsek Márta

egy kicsit csöpögős

cellám homályos sarkában
letérdelhetek eléd
van hely ,nem zavar senki
bennem remeghet zenéd

pillanatok vibrálva vonulnak
véredényeim telve vele
csak a segítségedre szorulnak
te vagy minden élet veleje

rezeg és rázkódik a szoba
leomlanak a falak
nem gondoltam soha,
hogy a lelkem egyedül marad

a testem nem szomorkodik
önmagát megkettőzve
kalóriákba kapaszkodik
hájruhában elrejtőzve

a szellemem Hozzád tapadva
az egyetlen jó helyen
biztonságodban haladva
szárnyad alatt Istenem

de a lelkem árva,koldul
szokásos szeretet adagját
követeli,rám is mordul
ha nem töltöm meg kalapját

hallom hangját minden éjjel
álmomban még énekedben
egész nap kávé tart ébren,
életem a két kezedben

…harc után

…harc után

szív-vakító fehér szárnyam
csillogása megbotlott
mocsok,ármány lett az árnyam
álmom benned szétfoszlott

szív-szakító dalod lágyan
ereimben szétoszlott
minden reggel hideg vágyam
kávém ízén szétporlott

belenyugvás harca véres
hétköznapok láncában
evéskényszer vége kétes
kapcsolatunk táncában

ölelésed hamut nemz
égett,üszkös tollakat
verseimbe tabut csensz
olthatatlan kínokat

mégis,mégis hajnalonta
pink álmaim homályát
hangod sármja ölbe fogja,
mint legszentebb imáját

mondóka

mondóka

negyven kiló plusz lóg rajtad
te ezt sohasem akartad
lelkeden száz tonna
minden nap új kotta

fekete ing, sötét nadrág
fekete rím,szíved nagy rád
tudom én, és értem
két személyre kértem

minden perced megfelelés
hol túl sok vagy ,hol meg kevés
kinek mosoly,kinek faarc
bérbe mosol,sose vasalsz

bicajod is félszáz éves
kattog,zörög,torka véres
télen hóban,ősszel sárban
nyár és tavasz napsugárban

reggel kávé a hűtőből
szíved tüskéit tépd tőből
arcodon semmi ne látsszon
lelked csak vidám dalt játsszon

karrierem kezdete

karrierem kezdete

….csörög az óra… csörög az óra …csörög az óóóó …már nem csörög… nem mer…

mi van most? hol vagyok? kivel? …ja , építő tábor …..több kilométerre,- ha itt laknék elásnám magam -tól…..hajnal … madárcsicsergés… idegesítő csoszogás az ajtók előtt…éled a tábor… se kávé …se egy mosoly …tántorgunk a traktorra fel…van aki pizsamában, vagy valami hasonló…iszonyú zaj..elindult a jármű…több kilométer homok…pár méter műút…még több kilométer homok ….és ..álmaink munkahelyére már meg is érkeztünk…üdén , frissen …több tízezer szőlőtőke örült nekünk… ma a csoportvezetőnk szerint megszabadítjuk őket a rájuk tapadt homoktól…szellőzzön a töve… mindnek…. dél felé százhúsz fokban már négykézláb másztunk az árnyék nélküli szőlősben ….alig vártuk a megmentőt : ami eső formájában zúdult ránk….fel a traktorra …csuromvizesen betódultunk a táborba ….csupa homok minden létező hajlatunk….hajunk összetapadva …arcunk és mindenünk izzadt..csatakos…. így vonszolom megmaradt aktivitásom csíráját a szobám felé… a faliújságnál beleütközöm egy alakba.. egy férfi alakba …egy göndör ,barna hajú férfi alakba…egy göndör barna hajú, kék szemű férfi alakba…. csak nézek …nem látok… remélem ő is így van ezzel…..becsapom a szoba ajtót …lerogyok az ágyra….kopognak…
-nnnna… gyere be …
– bocsi, az orvosi rendelőt keresem…
– beteg vagy?
-erről már több szakmai cikk is megjelent… tagadom …. / nagy vigyor/ .. a tábori orvos vagyok …sümeghy péter…
-..ok , …kimész…jobbra folyosó..végén fehér ajtó..
-köszi…
..több óra alvás után …összekapom magam …zuhany és egy kis szemfesték segítségével úgy ahogy ez sikerült is…..az udvaron üvölt a zene …aki él és mozog … még a konyhás nénik is készülnek az esti Ki mit tud?-ra…. vers , próza, vicces színdarab …énekek ,bármi amit elő tudtunk hirtelen húzkodni tehetséges belsőnkből…mindenki remélt…mindenki biztatta a másikat … izgult… a zsűri szerényen körbe ülte a kis színpadnak kikiáltott emelvényt …és belevágtunk a közepébe… jó móka volt…mi egy p.g.wodehouse darabot adtunk elő….élvezettel… mi élveztük….a zsűri nem nyilatkozott … kitörő örömmel…..de,egyedüli indulóként a színjátszás kategória győztesei lettünk…mindenki meg volt elégedve az eredménnyel… magával… szétszéledtünk…
besötétedett …elegem volt.. .fáradt voltam…lehuppantam a fűre…hátamat a színpad oldalának támasztva már épp kigondoltam miről fogok aznap álmodni, amikor valaki hozzám kezdett el beszélni…
-nekem tetszett ..
-örülök… láthatod ..
-leülök , jó?
– jó… ki vagy ?
-a doki
-rosszul nézek ki?
-beszélgessünk….
-beszélj…
-ma senki nem jött a rendelőbe.. csak ott ültem csendben ..és olvastam…
és láttam a színjátékot …mondták a barátnőid,hogy színművészetire készülsz…
-bementek a rendelődbe , mármint a barátnőim ..minden barátnőm és közölte veled,hogy színésznő akarok lenni…
/ édes ,fanyar mosoly … végre …/
-én kérdezgettem őket itt a verseny közben, mert tetszett a játékod… tetszett ,hogy nem játék volt…
-minden játék……most megyek aludni…hajnalban randevúm van a szőlőtőkékkel…
– holnap este?
-igen …jó éjt…neked is…
mint egy zsák krumpli dőltem le az ágyamra …szinte azonnal el is aludtam…a másnap is ez az izgalmas ,sivatagi program …négykézláb kapargatva a homokot …. folyamatosan úszó jégtáblákra gondolva bírtuk csak ki…
vissza a táborba… zuhany ..szemceruza..némi parfüm…naplemente.. háttámasztás a színpadnak ..épp azon a helyen ,ahol már egy másik hát is támaszkodott … rám várt … sümeghy péter
-pontos vagy .
-megbeszéltünk időpontot?
-nem .
-de pont itt voltál ,amikor most leültem. / újabb , a tegnapihoz hasonló…talán picivel szélesebb édes mosoly /
-pont itt…. ma sem volt senki a rendelőben ..
-hoztál elég könyvet ?… tudok kölcsön adni…shakespeare összes…johnny gold balladák ../ ekkor megcsókolt. ..életemben először csókolt meg férfi …mármint fiúk már voltak…de férfi !!.. /
-a színművészeti főiskola gégésze vagyok, opera énekes …..fontos, hogy rengeteg balladával készülj a felvételire , sose unják meg … már gyakorolhatod is ….és ne hagyd abba … keress meg ,ha felvételizni jössz …

már most várlak.. …jó éjt nekem és persze ,ha magadhoz tértél…neked is…

nem mentem el felvételizni… nem lettem színésznő…sosem láttam többé pétert.

halkan

halkan

hajnal van ,most születik
egy kis érzelgős dallam
ami halálra ítélve lüktet fejemben
és halkan
ünnep akar lenni.
semmi nem gátolja ebben,
mert lelkem felkelt és éber
imám ,sóhajom feléd kiált,rebben
reménykedik,küzd még ,rímeit feladja
álom szőtte ruhában lebben már alakja
mély zuhanás,egy érzés,egy hosszú
ölelés benned,kávéillatú reggel
hiányzol,itt kell lenned.

szívek és vesék

szívek és vesék

nem álmodozó vagyok,hanem maga az álom
mindig csak repülnék, a helyem nem találom
csak tiszta kútból iszom
a Törvényben élek
a zene a lélegzet
kéne egy új ének !

a zene a lélegzet
a kávém minden percben
ritmusra ver a szív
a vesém tenyeredben

azt csak Te tudod
mi van legbelül
azt csak Te tudod
ez számít egyedül.

benned a nap szikrázik

benned a nap szikrázik

a fény tolakszik,
hogy észrevedd
minden sejted
átitatva játszik
színes álmot,

telve két kezed

talentum hegyeid
csordulnak papírra
szavaid örömét
ne titkold, a líra
cseppenti kegyeit

lelked közönyét

fürdeted kávéba
csészéd öledben
barátod sötétség
állandó szerepben
mindig a máséba’

álcád a kövérség

egy nap

24 Júl 2017 , , 0

egy nap

még kávé nélküli reggel
levetett álarc az ágyon
a tegnapi fájó heggel.
kimozdulni se vágyom

kis vattapamacs a kézbe
arclemosóval tisztul a jellem
ma is ,ha nem kapok észbe
vigyorok mögé bújik a lelkem

asztalon,széken ,szanaszét
jegyzetek,ceruzák,tollak
mindennap újabb haladék,
ugyanígy találom holnap

harmadik kávém lecsöpög
infúziós zacskó kéne
hurcolnám magammal ,ha jövök
tehozzád vendégségbe.

az álarcom otthon maradt
gesztusaim sem találom
nem kell megjátszanod magad
ma te lehetsz a tanárom.