pink szekrény
fekete kereke
kék komód
leányom tenyere
fény ablak
Isten szeretete
kék festék
folydogál lefele
nincs múzsa
elfogyott ereje
szép emlék
mindennek teteje
hű testvér
szivárvány a jele
ének szól
szívünk lehelete
2016.
mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna
szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre
szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz
mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna
bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére
nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla
majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel
pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások
szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón
2016.
értem,tudom ,vállalom
nincs teher a vállamon
hiszem ,élem, fájlalom
bevetetlen ágyamon
neked,érted,általad
minden sóhaj felszakad
szellemünkön áthalad
összekapcsol hű szavad
refr :
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
ébred,félted,fékezed
megszorítja két kezed
ölben,csókkal mérgezed
tovaillan kételyed
soha,sehol,semmikor
gerberád hűtött csokor
savout örök ünneped
körforgás az életed
refr:
fátylam kivizöld tavasz
ruhám kék szemhez passzol
szívemen véres sebtapasz
a násznép már tortát nassol
2016. 06. 13.
nincs bennem semmi sem,ami jó
csurog a szívem a csendbe
semmi , ami hozzád fogható
semmi ,ami nélküled érték
csak múlt ,nem holnapod
tedd életem rendbe
2018. 07. 22.
áldalak ,
mert szívem még egydarab
nem hasgatták szét nyilak
nem kötözte meg az iszonyat
mi délelőtt a szavad nyomán maradt
áldalak,
hogy nem vágódott hanyatt
a súly alatt,
mit nyelved íve repített
s fenn a levegőbe szakadt
a szó,
melynek nem volt szíve
a szó ,a gyilkos,
a szó a letaglózó
bőröm alá fészkel és utat váj
alattomos kis testét fúrja
elaprózó kacajokkal és kutatván
a cérnát ,hogy meddig feszíthető
és ha elszakad ,
fáj e az utolsó pillanat
áldalak
2018. 07. 08.
mosolyod felébred bennem,
ahogy trillázol feketén,fehéren
részedként melletted lennem
muszáj most ,mint metszés a tenyéren
mély és meghatározó érzelem
hullámzik ,szívből ki ,majd be
újra a véráramba képzelem
emlékeim sodrását,jaj ne
késlekedj,had folyjon át rajtam,
mint billentyűkön dallamod
engedd ,fejem válladra hajtsam.
s kinn,dudorászva angyal andalog.
2018.05.15.
álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten
a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam
hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam
nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.
2018. 05.14.
mezítláb a pipacsföldön
emlékszel,ömlött a nap
színe ,elterült a zöldön
kacagtunk egyre csak
jókedvű szemünkből
könny helyett gyöngyszemek
peregtek ,s hevüktől
olvadtak fellegek
gurultunk a mezőn
pipacsszín lett szívünk
lelked védelmezőn
óvta cingár hitünk.
2018.05.01
szentföld, tedd le saruidat
lépkedj ide ,simulj szorosra
rebbenő lelked kívül marad
áhító szíved alázat mossa
kócosan kelj fel ,törötten
kiüresedve fordulj felém
minden ízedben szerelmes
hangjegyeidet pergesd belém
klaviatúrán koccannak zsongva
lelkemet sebző ujjaid alatt
belőled táplálkozik zeném,
de hiányodból építek falat
2018. 04. 20.
tudd,minden repedés otthonunk falán éppé lesz megint összeforr talán,mit félretolt feledés: térdelve vittem oltárt építve veled ünnepünk minden ígérete jelenés,kékítőbe tettem, álmaim damasztját asztalunkra festem s áldozatunk jó illatú füstje száll kéményeinkből,engedd ezt hinnem
vigyél el innen !
csillagok a két kezemben
éget és szikrázik minden
érted ,veled vértezetten
kértem új,hófehér ingem
zsebeiben csended fér meg
hajtásaiban szerelem
minden gombja szelíd ének
gallérja alatt türelem
csillagok tisztult szívemben
fájdalmaimat kezelem
ilyen közel sosem voltál
minden sejtemben kegyelem
2018. 04.02. 01.14.
mint
hajnalban a harmat
kinek szivárvány a tükre
csak ilyen lehetek
neked
örökre
mint
áldozati állat
ki feddhetetlen, tiszta
fekszik oltárodon
s nem vágyik
vissza
mint
szerelmetes csókok
az egyetlen ölében
különleges fényben
az ofiri
ében
ilyen ,
csak ilyen akarok lenni
benned várakozni
veled lépkedni
érted
ébredni
kétezer-hat nyarán, a fekete madár
kinek szárnyai alatt porlik az idő
elkezdett repülni ,s a megszabott határ
túl oldalán,hol jár halál feltűnik ő
itt az idő ,lassíts madár ,te fekete
koroméjed elmúlva hajnalért kiált
itt az idő,lassíts, s éltem egy szelete
tiéd lehet ,ha soha nem látok hiányt
itt az idő, jöjj vissza ,mert jár a halál
kötelet készít, élőket boncol.segíts!
itt az idő ,jöjj vissza ,mert fájdalmas ár
lelketlen helyett egy alázatost feszíts
kétezer-tizennyolc a kalitka bezár
tranzit utas fárad, látó szemén homály
mellette nyíl lőtte,éjfekete madár
letört szárnya kinő, fény kél lába nyomán
2018.04.02.
negyven kiló plusz lóg rajtad
te ezt sohasem akartad
lelkeden száz tonna
minden nap új kotta
fekete ing, sötét nadrág
fekete rím,szíved nagy rád
tudom én, és értem
két személyre kértem
minden perced megfelelés
hol túl sok vagy ,hol meg kevés
kinek mosoly,kinek faarc
bérbe mosol,sose vasalsz
bicajod is félszáz éves
kattog,zörög,torka véres
télen hóban,ősszel sárban
nyár és tavasz napsugárban
reggel kávé a hűtőből
szíved tüskéit tépd tőből
arcodon semmi ne látsszon
lelked csak vidám dalt játsszon
2017. 06. 11. 19.09.