
hiszem
szemeidben látom otthonom
megkötözött lelkünk lopódzva
tapogat hidat a gödörre
elindultam,bár még álmodom
közös életünk csókolódzva
napokat simít a gyönyörbe
gondolataink hangjegyein
trillát fütyülve szalad dalod
rímekké olvad a félelem
hangulataink kételyein
vidám szerelmes szavam kapod,
s blogomba leírott életem