…harc után

…harc után

szív-vakító fehér szárnyam
csillogása megbotlott
mocsok,ármány lett az árnyam
álmom benned szétfoszlott

szív-szakító dalod lágyan
ereimben szétoszlott
minden reggel hideg vágyam
kávém ízén szétporlott

belenyugvás harca véres
hétköznapok láncában
evéskényszer vége kétes
kapcsolatunk táncában

ölelésed hamut nemz
égett,üszkös tollakat
verseimbe tabut csensz
olthatatlan kínokat

mégis,mégis hajnalonta
pink álmaim homályát
hangod sármja ölbe fogja,
mint legszentebb imáját