
Urbancsek Márta
hála
fáradt tülljeimen átsüt a holdfény
ahogy téglás járdákon haladok haza
sarkon kocsmának álcázott bordély
lépcsőin eltompult életek halmaza
laza fröccsel reménylik a hajnalt
szabadságom van már nem meg tenni
ismerős kép ismerős íz nem hajt
a pókhálóba ragadt légy lenni
cipőfűzöm kibomlott az úton
letaposták sárban és mocsárban
elfáradtam ,de kezemet nyújtom
legyél társam ebben a csatában
varázspálcám csillagos végével
suhintok a vaksötét utcára
hátam mögött ellenség vérével
fröcskölhetsz ,más levetett cuccára
2018. 07. 05.