Urbancsek Márta

hála

fáradt tülljeimen átsüt a holdfény
ahogy téglás járdákon haladok haza
sarkon kocsmának álcázott bordély
lépcsőin eltompult életek halmaza

laza fröccsel reménylik a hajnalt
szabadságom van már nem meg tenni
ismerős kép ismerős íz nem hajt
a pókhálóba ragadt légy lenni

cipőfűzöm kibomlott az úton
letaposták sárban és mocsárban
elfáradtam ,de kezemet nyújtom
legyél társam ebben a csatában

varázspálcám csillagos végével
suhintok a vaksötét utcára
hátam mögött ellenség vérével
fröcskölhetsz ,más levetett cuccára

2018. 07. 05.