szín-társulat

Urbancsek Márta

szín-társulat

mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna

szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre

szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz

mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna

pillangó

Urbancsek Márta

pillangó

bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére

nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla

majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel

pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások

szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón

2016.

martha and the real life

Urbancsek Márta

martha and the real life

 

a hold,a hold, a holdtölte

pörgesd,forgasd jól körbe

bárkit megtalál a párja

tánc végén majd meghálálja

 

álom álom álomlány

nincs életed látod már

hiába színes a fotód

nem kellesz,húzd le a rolód

 

bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol

kutad mélységében bízol

arcod szép lett,ki vagy festve

másnak ragyog ez az estve

 

egész napod ilyen borús

költőd rád unt, a koszorús

nincs öröm,halódik szíved

hátat fordít minden híved.

2016. 02. 22.

egyszerű dalocska

Urbancsek Márta

egyszerű dalocska

értem,tudom ,vállalom

nincs teher a vállamon

hiszem ,élem, fájlalom

bevetetlen ágyamon

 

neked,érted,általad

minden sóhaj felszakad

szellemünkön áthalad

összekapcsol hű szavad

refr :
fátylam kivizöld tavasz

ruhám kék szemhez passzol

szívemen véres sebtapasz

a násznép már tortát nassol

 

ébred,félted,fékezed

megszorítja két kezed

ölben,csókkal mérgezed

tovaillan kételyed

 

soha,sehol,semmikor

gerberád hűtött csokor

savout örök ünneped

körforgás az életed

refr:

fátylam kivizöld tavasz

ruhám kék szemhez passzol

szívemen véres sebtapasz

a násznép már tortát nassol

2016. 06. 13.

hála

Urbancsek Márta

hála

fáradt tülljeimen átsüt a holdfény
ahogy téglás járdákon haladok haza
sarkon kocsmának álcázott bordély
lépcsőin eltompult életek halmaza

laza fröccsel reménylik a hajnalt
szabadságom van már nem meg tenni
ismerős kép ismerős íz nem hajt
a pókhálóba ragadt légy lenni

cipőfűzöm kibomlott az úton
letaposták sárban és mocsárban
elfáradtam ,de kezemet nyújtom
legyél társam ebben a csatában

varázspálcám csillagos végével
suhintok a vaksötét utcára
hátam mögött ellenség vérével
fröcskölhetsz ,más levetett cuccára

2018. 07. 05.

szavaid

Urbancsek Márta

szavaid

áldalak ,
mert szívem még egydarab
nem hasgatták szét nyilak
nem kötözte meg az iszonyat
mi délelőtt a szavad nyomán maradt
áldalak,
hogy nem vágódott hanyatt
a súly alatt,
mit nyelved íve repített
s fenn a levegőbe szakadt
a szó,
melynek nem volt szíve
a szó ,a gyilkos,
a szó a letaglózó
bőröm alá fészkel és utat váj
alattomos kis testét fúrja
elaprózó kacajokkal és kutatván
a cérnát ,hogy meddig feszíthető
és ha elszakad ,
fáj e az utolsó pillanat
áldalak

2018. 07. 08.

River flows in you… / Folyó áramlik benned

Urbancsek Márta

River flows in you… / Folyó áramlik benned

mosolyod felébred bennem,
ahogy trillázol feketén,fehéren
részedként melletted lennem
muszáj most ,mint metszés a tenyéren

mély és meghatározó érzelem
hullámzik ,szívből ki ,majd be
újra a véráramba képzelem
emlékeim sodrását,jaj ne

késlekedj,had folyjon át rajtam,
mint billentyűkön dallamod
engedd ,fejem válladra hajtsam.
s kinn,dudorászva angyal andalog.

2018.05.15.

 

Yiruma – River flows in you

örökséged

Urbancsek Márta

örökséged

bíbor vászonra pingáltam holdat
fényénél baktattam ösvényemen
hol szűk szívem is szenvedélyt hordhat,
versembe férceltem költészetem

csak neked írtam ,neked daloltam
veled hiányzott minden napom
szürkén,szelíden feléd hajoltam
bíbor vásznamat csak rád hagyom

2018. 05.14.

nélküled

Urbancsek Márta

nélküled

álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten

a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam

hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam

nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.

2018. 05.14.

Vége van !

Urbancsek Márta

Vége van !

mezítláb a pipacsföldön
emlékszel,ömlött a nap
színe ,elterült a zöldön
kacagtunk egyre csak

jókedvű szemünkből
könny helyett gyöngyszemek
peregtek ,s hevüktől
olvadtak fellegek

gurultunk a mezőn
pipacsszín lett szívünk
lelked védelmezőn
óvta cingár hitünk.

2018.05.01

most / now

Urbancsek Márta

most / now

rendezett élet,reggeli fények

herendi tányéron aprósüti

polgári otthon,ez minden titkom

angolzöld székek,rablórömi

 

reggeli fények,zsemléd a lényeg

herendi csészében alszik a tej

szájráncban görbül fájó ítélet

eleget tenni ma mindenki mer

 

lodzsán a sámli, rá fogok állni

kitárom lelkemet,dalom tiéd

fülhallgatódba-csended feloldva-

cseppenként csurgatom szívem hitét

2018.04.11.

repülj!

Urbancsek Márta

repülj !

szárnyaim selyempapírban

lustálkodnak a kis komódon

oldalán,mint régen Katzirban

kék festékes négy tenyérnyom

hagyott jeleket,felolvadt a föld

ájultan a tulipánok között

halványan pulzált a zöld

szerelem sátorból házba költözött

s

szálanként búvik a hófehér mába

szárnyam a homályban nyújtózkodik

láthatod ,nem segít,minden hiába

emléked szótlanul búcsúzkodik

2018. 04.30.

rendben

Urbancsek Márta

rendben

csillagok a két kezemben
éget és szikrázik minden
érted ,veled vértezetten
kértem új,hófehér ingem

zsebeiben csended fér meg
hajtásaiban szerelem
minden gombja szelíd ének
gallérja alatt türelem

csillagok tisztult szívemben
fájdalmaimat kezelem
ilyen közel sosem voltál
minden sejtemben kegyelem

2018. 04.02. 01.14.

Passover

Urbancsek Márta

Passover

mint
hajnalban a harmat
kinek szivárvány a tükre
csak ilyen lehetek
neked
örökre

mint
áldozati állat
ki feddhetetlen, tiszta
fekszik oltárodon
s nem vágyik
vissza

mint
szerelmetes csókok
az egyetlen ölében
különleges fényben
az ofiri
ében

ilyen ,
csak ilyen akarok lenni
benned várakozni
veled lépkedni
érted
ébredni