
édesanyám hegedűje
a hegedűdre úgy gondoltam
mint néma tanúdra a múltból
hangját talán egyszer hallottam
mint rekedt kiáltást a kútból
reménnyel teli,édes sírás
,hogy kezedben lehet újból
és emlékeibe vésett írás
kottáját a szakadt húrból
csalogatta elő a hívás
mit szíved diktált. hazulról
hozott ütemed kihívás
a törött lelkedbe zárt útról
húrszakadásodig hangoltan
a pattanásig feszülve sulykol,
majd megfelelésbe oldottan
fulladsz a rád terhelt súlytól
2017. 06. 26.