rézedények garmadával
pihennek az iszapban
Salamon otthagyta mindet
súlyuk kimondhatatlan
kirántalak, ezt ígérted
hittel jegyezlek el téged
hűséggel és törvénnyel
szeretettel és fénnyel
irgalommal , kegyelemmel
örök élet szerelemmel
Gómer halott, s hamvain
Jona él, begin again !
már álmában is vigyorok
szögesdrótján felakadva
elvárások közt imbolyog,
fókuszál a feladatra
ragyogó nappal is szürke
éjjeli homály a párja
szellemed szelleme tükre
lelke szerelmed zárja
szívembe értéket szórván
-füleimbe csendet öntve-
mit Igéd mélysége próbál
húsába vájni örökre
zsoltárom jajong hiába
csak lelked nyitva e dalra
biztató remény szilánkja
mint angyalszárny betakarja