Jeremiás 31:22

Urbancsek Márta

Jeremiás 31:22

álmomban már nem hazudtam
összebújtunk a rekamién
szárnyaim lógva fáradtan
álmomban él csak temegén

álmomban már két karodban
omlok össze erőtlen
simogathatsz lankadatlan
rózsaszín köd előnyben

álmomban már megbocsájtva
látom szíved alakul
hústábláján élő hártya
pulzál értem konokul

álmomban már a szerelem
bizalommal karöltve
vibrál benned kétségtelen
színskáláját betöltve

álmomban már felébredtem
indulni kész szárnyam párban
iránytűnyi kis létemben
újra röppályádon szálltam

2016. 10.10.

…nem akarok mással lenni…

Urbancsek Márta

…nem akarok mással lenni…

játszottam ,mert játszattak
aludtam ,elaltattak
ébredéskor szerelmedet
hazudhattam magamnak

megcsendül a vészcsengő
naiv vagyok,esendő
hozzád fércelt álmaimban
maradtam csak feslett nő

magányomban szárnyalok
benned földbe csattanok
dalod fájó ritmusában
hús-szívedbe olvadok

jeleidet nem hiszem
üzeneted jegelem
soha nem volt,sohasem lesz
sejtjeimben szerelem

2016. 11. 23.

a titok

Urbancsek Márta

a titok

cinkos az éj színe kincsem
bennem a fény ,ugye érzed
van kacarászik a nincsen
közönyöddel szívem vérzed

szempilla mély rebegésben
kísér az útjára könnyet
álomszerű lebegésben
látom,hogy nyitva a könyved

hiába olvasnám ébren
cinkos az éj szíve kincsem
minden hű betűje ében
angyalkéz már a kilincsen

2018. 01. 04.

When it all gets too much …

Urbancsek Márta

When it all gets too much …

mindig hálás lelakatolt szívem
örömödre talánnal felelget
grádicsokon csak elébed viszem
meggyalázott,de örök szerelmed

forrásodnak gátat szabott kétely
besomfordál háttal ,mint a hűtlen
hullámszegélyt hátrahagyott métely
álruhában -bizony- stílszerűtlen

sodrodózom puha ,játszi kedvvel
nincstelenek boldog tengerében
tiszta csended cirógatva rendel

új éneket meghalt ellenében
angyalszárnyú alkonylila szalag
csuklódról már szíved felé halad.

2017. 11.24.

…és az idő telik

…és az idő telik

senki nem látja
senki nem tudja
senki nem fájja
mindenki fújja
így kellett volna
már meg is bánta
így jobb a dolga
de elherdálta
bánat kabátja
vállára dobva
zaciba vágva
tisztára mosva
teher a súlya
szívébe szúrva
vádló már súgja
jövőd lezúzva
álmodban ébren
nappalod tétlen
minimálbéren
angyalod vétlen

hiányzol

Urbancsek Márta

hiányzol

a naiv szőke szívében
hiába tiszta a dallam
párizsi lányként vidéken
énekelne veled halkan

fáradt és figyel a csendben
ül selyem ünnepi trónján
szenvtelen szíve se rebben
élvezi, a maga módján

hallgatásba merül spontán
szelíd ruháját levetve,
szárnyát is leoldja lomhán
rádobja a kerevetre

az erény fűzője testén
szorosan tartja a rendet
de szerelmed ezen estén
fölkavarta a trendet

minden érzéki csillám
mi agyamban cikázik
lecsapott,mint a villám
bár neked nem hiányzik

minden imád,dalod,lírád
kérdéseid,szívverésed
minden versed:csendes bírám
hiányzik az ölelésed

2017.09.03.

amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

Urbancsek Márta

amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

…nem látja a lényeget
vagy ő látja jól,s én nem ?
Ó,Uram nem tudom,de szenvedek
a lényeg négy fal közé vezérel
már nem érzek,térdelek
veled viaskodom mindenkori énem
hangosan vergődve,mint
macska szájában a gerle
s hiába csapdos ,reggelre
nem maradt más csak hószínű tolla
mit szerte fúj a szél,virágra ,bokorra
szenvedek hegy és völgy közt ,mint lengőhíd
kicsiny falapokból összerakott
s ha angyal jár rajta
fehér szárnyú,poéta fajta,
kinek lelke már kékre fagyott
ölelném két lengés közben
sose legyen hitehagyott
kérdéseit dalolva vibrálja
befogadó szívének membránja
elbújni ne tudjon
örökre
szivárvány színű körökbe
cikkelyeinkre töretve
,mint puzzle darabkák
passzolva egymásba
együtt tükröznénk fényedet
egyként élnénk a lényeged

2016. 06. 22.

…harc után

…harc után

szív-vakító fehér szárnyam
csillogása megbotlott
mocsok,ármány lett az árnyam
álmom benned szétfoszlott

szív-szakító dalod lágyan
ereimben szétoszlott
minden reggel hideg vágyam
kávém ízén szétporlott

belenyugvás harca véres
hétköznapok láncában
evéskényszer vége kétes
kapcsolatunk táncában

ölelésed hamut nemz
égett,üszkös tollakat
verseimbe tabut csensz
olthatatlan kínokat

mégis,mégis hajnalonta
pink álmaim homályát
hangod sármja ölbe fogja,
mint legszentebb imáját

ha

ha

kavarog zavaros érzés
kergetőzik a jelenben
nem feladatom a féltés
angyalruhámat levettem

ám

sírhatsz majd térdeden ülve
fekhetsz a fájdalom ágyán
csodálkozhatsz elmerülve
lelked alapvető hiányán

de

angyaljelmezem leoldva
szívem sem rebben a dalra
szőke szárnyaim lebontva
várnak a nagy viadalra

ha

nevemre vibrál a szíved
mint gondolat vagyok fejedben
remegni kezd minden ízed
otthon vagy másik feledben

az ígéret

az ígéret

már álmában is vigyorok
szögesdrótján felakadva
elvárások közt imbolyog,
fókuszál a feladatra

ragyogó nappal is szürke
éjjeli homály a párja
szellemed szelleme tükre
lelke szerelmed zárja

szívembe értéket szórván
-füleimbe csendet öntve-
mit Igéd mélysége próbál
húsába vájni örökre

zsoltárom jajong hiába
csak lelked nyitva e dalra
biztató remény szilánkja
mint angyalszárny betakarja

higgy neki

24 Júl 2017 , , 0

higgy neki

angyalod,ki rád vigyázva
temérdek dolgodra figyel
hibáidat palástolva
lelked egyensúlyára ügyel

sok fáradtságába került
randevúdat megszervezni
megfelelő észérvekkel
időpontot egyeztetni

angyalod tévedhetetlen
miért érzed mégis úgy
türelmeddel játszadozva
egyre nehezebb az út

fájdalmadon átgázolva
szerelmet ültet el benned
akaratod ellenére
szemüveged le kell venned

így láthatod rózsaszínben
ami feketén tompa volt
szeretet álmodik rendet
érző angyalod dolga volt