halkan

halkan

hajnal van ,most születik
egy kis érzelgős dallam
ami halálra ítélve lüktet fejemben
és halkan
ünnep akar lenni.
semmi nem gátolja ebben,
mert lelkem felkelt és éber
imám ,sóhajom feléd kiált,rebben
reménykedik,küzd még ,rímeit feladja
álom szőtte ruhában lebben már alakja
mély zuhanás,egy érzés,egy hosszú
ölelés benned,kávéillatú reggel
hiányzol,itt kell lenned.

Come on !

Come on !

még minden olyan friss
még minden oly idegen
még mindig nem hiszem
még mindig figyelem

ne már ! te és én egy pár ?
ne már ! ez mind az enyém ?
ne már ! ez mind nekem jár?
ne már ! és minden a helyén ?

még minden hihetetlen
még minden felejthető
még megfejthetetlen
még temethető

ne már ! te és én egy pár ?
ne már ! ez mind az enyém ?
ne már ! ez mind nekem jár ?
ne már ! és minden a helyén ?

még minden perc merész
még minden tétova
még győzhet az ész
s veszthet a csoda

ne már ! te és én egy pár ?
ne már ! ez mind az enyém ?
ne már ! ez mind nekem jár ?
ne már ! és minden a helyén ?

még minden csak álom
még minden szerelem
gyászruhám leoldva
kitárom örömem

ne már ! te és én egy pár ?
ne már ! ez mind az enyém ?
ne már ! ez mind nekem jár ?
ne már ! és minden a helyén ?

már minden a tiéd
ígéretünk közös
már mindig a tiéd
hű szavam örökös

az ígéret

az ígéret

már álmában is vigyorok
szögesdrótján felakadva
elvárások közt imbolyog,
fókuszál a feladatra

ragyogó nappal is szürke
éjjeli homály a párja
szellemed szelleme tükre
lelke szerelmed zárja

szívembe értéket szórván
-füleimbe csendet öntve-
mit Igéd mélysége próbál
húsába vájni örökre

zsoltárom jajong hiába
csak lelked nyitva e dalra
biztató remény szilánkja
mint angyalszárny betakarja

benned a nap szikrázik

benned a nap szikrázik

a fény tolakszik,
hogy észrevedd
minden sejted
átitatva játszik
színes álmot,

telve két kezed

talentum hegyeid
csordulnak papírra
szavaid örömét
ne titkold, a líra
cseppenti kegyeit

lelked közönyét

fürdeted kávéba
csészéd öledben
barátod sötétség
állandó szerepben
mindig a máséba’

álcád a kövérség

álmodj a szíveddel

álmodj a szíveddel

és szólt az Úr az éjjel…
épp nem voltam otthon
álmomban szórtam széjjel
ezernyi gondom

és szólt az Úr az éjjel
épp fordultam jobbra
álmomban kéz a kézben
szaladtunk a dombra

és szólt az Úr az éjjel
épp együtt hajladozva
álmomban esti széllel
játszottunk lobogva

és szólt az Úr az éjjel
épp nyitott szívemmel
álmodban néztem széjjel
szerelmes ütemmel

és szólt az Úr az éjjel
épp életre ébredve
egy hozzám illő férjjel
cseppet sem kétkedve