szín-társulat

Urbancsek Márta

szín-társulat

mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna

szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre

szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz

mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna

martha and the real life

Urbancsek Márta

martha and the real life

 

a hold,a hold, a holdtölte

pörgesd,forgasd jól körbe

bárkit megtalál a párja

tánc végén majd meghálálja

 

álom álom álomlány

nincs életed látod már

hiába színes a fotód

nem kellesz,húzd le a rolód

 

bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol

kutad mélységében bízol

arcod szép lett,ki vagy festve

másnak ragyog ez az estve

 

egész napod ilyen borús

költőd rád unt, a koszorús

nincs öröm,halódik szíved

hátat fordít minden híved.

2016. 02. 22.

nélküled

Urbancsek Márta

nélküled

álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten

a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam

hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam

nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.

2018. 05.14.

szavak

Urbancsek Márta

szavak

szimpatikus szívemben
monoton kattog a bánat
lázas,tágult erekben
siklik a sóhaj utánad

cseppjeiben csendélet
nyugisan várja a vásznat
száraz,fásult renddé lett
valaha szorgos alázat

évtizedünk évenként
bocsánatot vágyva gyűlik
szivárványunk színenként
Kinneret tavában fürdik

2018. 02.14.

הוֹשִׁיעָה־נָּא – hosia-na / Ments meg ! Ó,segíts ! /

Urbancsek Márta

הוֹשִׁיעָה־נָּא – hosia-na

/ Ments meg ! Ó,segíts ! /

csecsemő pózban kuporog több hete
versem, rímem,múzsám sóhaja
jó így,suttogja és nincs jobb ötlete
hagyj békén testem,fájdalmam óhaja

már jobb lenne így érzéketlenül
feküdni csak és várni a bármit
még jobb lenne így eszméletlenül
álmodni csak ,álmodni akármit

hidegen,rezzenéstelen fájni
irgalmadhoz közel kucorodva
törve ,hosiana-t kiabálni,
s felébredni Benned megnyugodva

2018. 02.14.

lázas szerelmesek dala a betegágyból

Urbancsek Márta

lázas szerelmesek dala a betegágyból

/ B.I.gyönyörű festményéhez /

újhold álma szikrafény
szerelmesek éjjelén
romantika meg egy deka
ihlet, élted térfelén

bordó,éj kék ,fekete
randevúnknak kerete
művészlelkünk összeolvad
lehetetlent lehet-e ?

kincsünk immár kiásva
körbeölel varázsa
én vártalak,megtaláltál
épp passzolok imádba.

2018. 02.12.

…nem akarok mással lenni…

Urbancsek Márta

…nem akarok mással lenni…

játszottam ,mert játszattak
aludtam ,elaltattak
ébredéskor szerelmedet
hazudhattam magamnak

megcsendül a vészcsengő
naiv vagyok,esendő
hozzád fércelt álmaimban
maradtam csak feslett nő

magányomban szárnyalok
benned földbe csattanok
dalod fájó ritmusában
hús-szívedbe olvadok

jeleidet nem hiszem
üzeneted jegelem
soha nem volt,sohasem lesz
sejtjeimben szerelem

2016. 11. 23.

megértelek

megértelek

elkezdődött az új álmom
a réginek a közepén
hiába oktattál annyit
érettebb nem leszek én

nincs a monoton létemnek
kalandízű reggele
sem szivárvány frigyemnek
gyümölcstermő embere

izgalmas kávéfőzések
félálomtól bódultan
ezek reggeli rezgések
lajhár lépte ritmusban

rohanok,mert bérem bánja
helyemen megfelelek
senki nem ismerhet látva
szürke veréb színemet

nem otthonom a lakásom,
de fogsághoz megfelelő
bárhol is vagyok barátom
szivárványod bukkan elő

egyedüli nyugodalmam
biztonságom,mentsváram
Benned életet álmodtam
tanulódként szent lázban

nincs számodra lehetetlen
szívem hullámait viszed
végtelen tér tenyeredben
szomjunk oltja forrásvized

2016. 05. 31.

megvalósult

Urbancsek Márta

megvalósult

türkizkék párna a pára
ölemnek csendje, a tenger
habjait ölti magára
vágyakozni már nem mer

szelíd szempilla mozdul
hajnalnak látja az álmát
ágyában oldalra fordul
szorosra gyűri a párnát

túlparton állva az álmot
projektor vetíti falra
szinkronizált filmmé vált ott

s felébredt e fura zajra
belőle kottáz életet
s dúdol egy színes éneket

2018. 01. 23.

Qu’est-ce que je fais ici

Urbancsek Márta

Qu’est-ce que je fais ici

/ mit keresek én itt ?? /

A város holdsugárútján éjjel ,
kölcsönkért fehér ruhámban
tűsarkúm viperát tapod széjjel,
a csapdák hosszú homályban

sodródva egyre jobb helyzetben
férfiak körben életem évei
nevük listázva a táncrendben,
még titokban az igazi léptei

visz a lendület körtánca feléd,
fejem tiszta,sebhelyes szívemben
visszhangzik :
te nagyon jó dolog
vagy az én életemben

szavát ne feledje –
mi most legbelül, jégesőt
kopog lelkemen.
mit keresek én itt?
-érzés elterül –
az abroncs épp jó helyen
tartja a szétesőt

épp a fájdalom lesz álommá.
belőlem nem választ senki
feleséget
szétszórtál ellenségem előtt
,mint parázna eleséget

kisujjam hegyétől ,ősz hajszálam végéig
villámként csapkod ,
nyugodni nem hagy
a szerelmes érzés
mit keresek én itt ,
ahol te nem vagy

2016. 06. 21.

újjászültél

Urbancsek Márta

újjászültél

elhalt,szürke fatörzs ágyon
megszülettem én ,az álom
színeimmel szíved vágyom
körbefonni e világon

megpillanthatsz ott legbelül,
ahol szerelmem elterül
csukott szemeidbe merült
dalom,legszebben hegedül

elhalt, szürke fatörzs ágyon
nyílhattam ki én, az álom
pink színemet eléd tárom
esszenciád inhalálnom

2017. 05. 12.

édes álmodhoz…

Urbancsek Márta

édes álmodhoz…

még nem táncoltam,nem ünnepeltem
ne temesd még be nászcipőm nyomát
olvadt fekete felhő a lelkem
állj meg január, ne moccanj tovább!

fátylam hálóját angyalok fonják
göröngyös utamra bőr saru jár,
szövetséged ölt stólát és szoknyát
állj meg ,ne moccanj tovább január!

hűs szellőddel hajam balzsamoztam
mérföldkő mellett fehér a ruhám
csillagcsokromat a hold mellől hoztam
állj meg, ne moccanj tovább január!

szívedbe rejts el,lelkedre fektess
takarj be színes szirmokkal,puhán
sose felejts el,őrizd meg kedves
a titkot,mit súgott e január.

2018. január. 05.

a titok

Urbancsek Márta

a titok

cinkos az éj színe kincsem
bennem a fény ,ugye érzed
van kacarászik a nincsen
közönyöddel szívem vérzed

szempilla mély rebegésben
kísér az útjára könnyet
álomszerű lebegésben
látom,hogy nyitva a könyved

hiába olvasnám ébren
cinkos az éj szíve kincsem
minden hű betűje ében
angyalkéz már a kilincsen

2018. 01. 04.

szombat bejövetele

Urbancsek Márta

szombat bejövetele

összekacsintva időben
szoros szalaggal átkötve
borongós olivazöldben
egymás szívébe átszökve

értem és érzem a ritmust
láthatón egyfelé tartunk
kelyhedben borral a kiddust
egyszerre szenteli ajkunk

hajnalod új lehetőség
éjjeled álmok határa
szerelmünk a felelősség
szabadon szálló ruhája

2017. 11.24.

Fotó : Winter Marica

az Út

az Út

csiszolva is csiszolatlan
ábrándos ,de faragatlan
jordánon át életre vált
tökéletes akaratban

álmosan is kávéfüggő
szétszórt vágyú neten csüngő
galileát add ide hát
légy velem egy belső,külső

ténferegve tántorogva
leblokkolva a dalodra
szív faluja,bethánia
szerelmedbe kapaszkodva