Kis pillangós kincseim szállnak tova
nyitott szívemből a világ felé
vágyaikban sérültek és mostoha
játékszabályok szigora szelé
szirmos ezüstjeiket sárosra,
de
ezerszer ezer színarany álommá
a tökéletes áldozat átmossa.
“Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát.”