Urbancsek Márta

alakulóban…

a bennem levő színeket
erőltetve vonszolom
az élénkebbek nehezek
mélyről kell kibontanom

talán a kék csak ami lebeg
felhőt imitálva éppen
szétfolyik mint elmémben szemed
mi utánam néz féltőkéken

selyem mirtusz pink koszorú
kerted alján cserjéden ül
verseim ráncolt homlokú
rímein fejemre kerül

hajam szürke melírozott
ősszel ősz de nyáron tépett
naiv álmom körbefogott
szívem eszem helyett lépett

folyamatos lazaságom
állhatatlan börtönében
bosszúálló zsákruhámról
most kopik le öntörvényem

2016. 10.10.