
Urbancsek Márta
a mi otthonunk
hazaérve lehuppanni
egy kis időt csak úgy lenni
fejemben az ötleteket
sem muszájna rendbe tenni
cikázhatnak összevissza
senki nem szólhatna rájuk
lelkem lenne a kalitka
énekem fehér ruhájuk
hallani a kulcs csörgését,
zsebeidből a kezedbe
a vágyaid sürgetését
alig férnek a szívedbe
türelmetlen illat búvik
fogadja a betoppanót
csíkos inged alá kúszik
csitítja a föllobbanót
ünnep minden pillanatban
vár a megterített asztal
lehetsz bármily hangulatban
a szeretet,mely itt marasztal.