
Urbancsek Márta
szonett az identitáshoz
fekete szirmod elnyeli fényem
tenyerem tartja tüskéidet
cifra kabátom színeit élem
rajtad felöltőd szürkén libeg
kávéspohárban kockacukorpár
ünnepi lázban olvadozik
francia ágyon hosszan kukucskál
az éj ,s hajnallá foszladozik
reggeli árnyak ,lilából pinkek
összemosódnak íriszeden
emlék fotóim tiszták és linkek
beléd ivódnak jéghidegen
míg szilánk a szívből kitolódik
kőből kristállyá csiszolódik.
2017. 12.21.