most / now

Urbancsek Márta

most / now

rendezett élet,reggeli fények

herendi tányéron aprósüti

polgári otthon,ez minden titkom

angolzöld székek,rablórömi

 

reggeli fények,zsemléd a lényeg

herendi csészében alszik a tej

szájráncban görbül fájó ítélet

eleget tenni ma mindenki mer

 

lodzsán a sámli, rá fogok állni

kitárom lelkemet,dalom tiéd

fülhallgatódba-csended feloldva-

cseppenként csurgatom szívem hitét

2018.04.11.

fáj

01 máj 2018 , , 0

Urbancsek Márta

fáj

szúr ,mint rózsatövis ,ha nem figyelsz

és kesztyű nélkül téped ki szívem

vele együtt ,mutasd mit cipelsz

csókkal bélelt dobozban , hiszen

fekete-fehér mosolyom árán

hunyorgó kék szemű tenger

hullámzik nélküled árván

dalol,mert szólani nem mer

2018.05.01.

repülj!

Urbancsek Márta

repülj !

szárnyaim selyempapírban

lustálkodnak a kis komódon

oldalán,mint régen Katzirban

kék festékes négy tenyérnyom

hagyott jeleket,felolvadt a föld

ájultan a tulipánok között

halványan pulzált a zöld

szerelem sátorból házba költözött

s

szálanként búvik a hófehér mába

szárnyam a homályban nyújtózkodik

láthatod ,nem segít,minden hiába

emléked szótlanul búcsúzkodik

2018. 04.30.

ha elvinnél innen

Urbancsek Márta

ha elviszel innen

tudd,minden repedés otthonunk falán éppé lesz megint összeforr talán,mit félretolt feledés: térdelve vittem oltárt építve veled ünnepünk minden ígérete jelenés,kékítőbe tettem, álmaim damasztját asztalunkra festem s áldozatunk jó illatú füstje száll kéményeinkből,engedd ezt hinnem

vigyél el innen !

rendben

Urbancsek Márta

rendben

csillagok a két kezemben
éget és szikrázik minden
érted ,veled vértezetten
kértem új,hófehér ingem

zsebeiben csended fér meg
hajtásaiban szerelem
minden gombja szelíd ének
gallérja alatt türelem

csillagok tisztult szívemben
fájdalmaimat kezelem
ilyen közel sosem voltál
minden sejtemben kegyelem

2018. 04.02. 01.14.

Passover

Urbancsek Márta

Passover

mint
hajnalban a harmat
kinek szivárvány a tükre
csak ilyen lehetek
neked
örökre

mint
áldozati állat
ki feddhetetlen, tiszta
fekszik oltárodon
s nem vágyik
vissza

mint
szerelmetes csókok
az egyetlen ölében
különleges fényben
az ofiri
ében

ilyen ,
csak ilyen akarok lenni
benned várakozni
veled lépkedni
érted
ébredni

A jövőm

Urbancsek Márta

a jövőm

kétezer-hat nyarán, a fekete madár
kinek szárnyai alatt porlik az idő
elkezdett repülni ,s a megszabott határ
túl oldalán,hol jár halál feltűnik ő

itt az idő ,lassíts madár ,te fekete
koroméjed elmúlva hajnalért kiált
itt az idő,lassíts, s éltem egy szelete
tiéd lehet ,ha soha nem látok hiányt

itt az idő, jöjj vissza ,mert jár a halál
kötelet készít, élőket boncol.segíts!
itt az idő ,jöjj vissza ,mert fájdalmas ár
lelketlen helyett egy alázatost feszíts

kétezer-tizennyolc a kalitka bezár
tranzit utas fárad, látó szemén homály
mellette nyíl lőtte,éjfekete madár
letört szárnya kinő, fény kél lába nyomán

2018.04.02.

mondóka

Urbancsek Márta

mondóka

negyven kiló plusz lóg rajtad
te ezt sohasem akartad
lelkeden száz tonna
minden nap új kotta

fekete ing, sötét nadrág
fekete rím,szíved nagy rád
tudom én, és értem
két személyre kértem

minden perced megfelelés
hol túl sok vagy ,hol meg kevés
kinek mosoly,kinek faarc
bérbe mosol,sose vasalsz

bicajod is félszáz éves
kattog,zörög,torka véres
télen hóban,ősszel sárban
nyár és tavasz napsugárban

reggel kávé a hűtőből
szíved tüskéit tépd tőből
arcodon semmi ne látsszon
lelked csak vidám dalt játsszon

2017. 06. 11. 19.09.

bocsáss meg

Urbancsek Márta

bocsáss meg

láthatóvá tette a mindenséget,
a tragédia mi szemedbe égett
a jóban-rosszban eskü mivé lett
hányszor lehetek rossz és mi végett

hagytad el a jót is vele, bennem is
egy külön kis világ épült túlélésre
nincs már: együtt,s lelkes lelkem is
külön bőröndbe gyömöszöl kérésre

mozdulatlan emlékeket a jövőből
íjad megfeszült ,s nyilaid színei
nem ívelik szivárvánnyá a tőből
kirángatott dallamot és szíveink

nem dobbannak egy ütemre,ketten
százfelé szóródva szeretünk,külön
bepillantást nyerve otthonunk csendben
leomlott falát csodálva, a füvön

hanyatt fekve,cikkelyt látva kék egedből
közeledő egyetlen örömben , már
kidörzsölve a tragédia terhét szemedből
bocsánatod irgalma hull örökre rám

2017. 06.11. 10.52.

chet baker sings

Urbancsek Márta

chet baker sings

trombitaszó váj utat szívemen
énekelsz ,karcos-kék kalapod
imbolyog ,hunyorgó szememen
csordogál a köd, belül az üvegen

ereket rajzol ,s kincses kezeden
selyemmé szelidül örömöd
könnyesen kuncogós szerelem-
köténybe már sorsodat törölöd

tengerek habja türkiz peremen
körbefon balzsamos pillanat
zongora sír, álmod eleven
csónakját oldozod fahíd alatt

csendeden ébredt érzés idegen
ütemre dobol a megszokás
homlokon csókolgat idebenn
a múzsa,csak ő és senki más

 

én nem

Urbancsek Márta

én nem

senki nem ismer engem
nyers vagyok és kíméletlen
verseimmel takarózom
s elbújok az “íméledben “

senki, soha meg nem kérdez
hogy vagy és hogy voltál
mikor lelkem ,mint a szivacs
s szívem egy mosdótál

nem fontos a hangulatom
senki nem olvas szememből
egy-két kiló sós mogyoró
nem zökkent ki szerepemből

zenei aláfestésem
nem énekedet kíséri
pár botladozó ütemem
indentitásom dicséri.

2017. 06.14.

tegnapután

Urbancsek Márta

tegnapután

jeges lelkem olvadt cseppenként beléd
kevés volt az éter,mindent éreztem
szívemet szavanként terítettem eléd
fájdalmad átélve ,én is véreztem

lelkiismeretem által karcolt zeném
könnyedként pereg le,tisztítva sebem
én vagyok a hunyó,a barikád enyém
segíts elhordozni.nincs másik felem.

2018. 02.14.

az idő kicsiny részecskéje vagyok

Urbancsek Márta

az idő kicsiny részecskéje vagyok

könnyed helyett mosoly
tudd,ezt szerettem volna
sebem kitisztítani,így
szavam hozzád szólt ma
most is mint éveken át

csak te és én
barátnőből barát
és csoda percek,napok
negyven év lehetetlen
hol adok ,hol kapok
mindig szeretetben

csak te és én
szívem érzem,szólna,
de humorom is komoly
csak ezt szerettem volna
könnyed helyett : mosoly

2018. 02.14.