Urbancsek Márta

nélküled

álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten

a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam

hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam

nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.

2018. 05.14.