napjaim

Urbancsek Márta

napjaim

szögesdróthíd feszül közöttünk
védi zsúfolt művész életed
próbaszövetséget kötöttünk
lerántottad rólam plédedet

s észrevétlen hajtogattad össze
pőre bőrrel széllel szemben hagytál
simításod félbemaradt ,…közbe’
elmozdultam és te belefagytál

hallottam ,hogy koccantál a kőre
szilánkjaid sepertem lapátra
dünnyögtem,hogy megmondtam előre
régi szíved vázát hagytad hátra

szögesdróthíd maradt mögöttünk
emléked mint,tűzvész égetett
hamuba sült szárnnyal köröztünk
feledve kőszívű éveket

2018. 01. 17.

Comments are closed.