Urbancsek Márta

két oximoron

vigyázz magadra másodszor kapott rejtélyes üzenet
az első után másnap iszonyú erő aszfalthoz vágott
igyekeztem a vonathoz mely vitt találkozni veled
egész úton imádkozva már másként láttam a világot

vigyázz magadra mert belőled csak egy van lehetne
közhelyes ha nem egy ismeretlen férfi írná új év reggel
ezzel Isten a reményt újra a szívembe lehelte
mely ott bóbiskolt mélyen sejtjeiben fényképeddel

koromsötét körülmények csillagaim tompulóban
nélküled nem égnek fények az otthonom délibáb
mégis érzem százszor átélt megtervezett fordulóban
ígéreted irgalomba burkolózva vitt tovább

tágra nyílott szoros kapu szemünk előtt lelkünk egy már
levetettem emlékekből rám aggatott fátylamat
nem érinthet nem simogat nem hívogat ég kék szempár
álmaimban reálisan átélhetem vágyamat

álmaimban reálisan tudom hogy egy oximoron
minden napom szélsebesen csigalassúsággal
szíved felé araszol átsétálsz naiv agyamon
a mindenséggel méred magad nem az elmúlással

2016. 10. 10. 11.11.