kávékávékávé

Urbancsek Márta

kávé,kávé,kávé

atomnyira zsugorodtam össze
rám ült a felfoghatatlan
tudtam én,ki a vajúdást kezdte
végig vezet,bár én feladtam

csillagnak hittem,csak csillagszóró
öleltem,s ölelném naivan
utamat kaviccsal teleszóró
mi ékkőként csillan,alig van

hallgattam,tanultam a csended
te feszegetted ajtómon a reteszt
te uralkodtál,követelve rended
álmodtál csapdát,mi nem ereszt

hajnalodban hangos óracsörgés
beleszőve ismert nevetés
kitámolyogsz,kezdődjön a pörgés
kávé,kávé,kávé és bevetés

2017.09.03.

Comments are closed.