Urbancsek Márta

jelen

találkozott szemünk villanása
cseles tervünk fonódhatott össze
fekete jelen fehér papíron
néha-néha akadhat pink közte

színeidet bemocskolni hagytad
álomittas szárnyaid letörve
önmagad lehettél magadnak
ásóddal kimélyített gödre

barátszerű emberek öleltek
kínos csendben mosolyogva álltad
kavics szívük élesített nyelve
gáncsot vetve hasogatta hátad

érzéstelen szemeknek szikrája
lyukat égetett csended falába
kiszivárgott minden,ami dallam
üres kottát hagyott hangod hátra