
Urbancsek Márta
jelen
találkozott szemünk villanása
cseles tervünk fonódhatott össze
fekete jelen fehér papíron
néha-néha akadhat pink közte
színeidet bemocskolni hagytad
álomittas szárnyaid letörve
önmagad lehettél magadnak
ásóddal kimélyített gödre
barátszerű emberek öleltek
kínos csendben mosolyogva álltad
kavics szívük élesített nyelve
gáncsot vetve hasogatta hátad
érzéstelen szemeknek szikrája
lyukat égetett csended falába
kiszivárgott minden,ami dallam
üres kottát hagyott hangod hátra