férjemnek

kitágítva a sátorom
minden kárpit nyújtható
szélesítem,ahogy kérted
ígéretem biztató

itt a kötél a kezemben
sőt,erősebben szorítom
ez hátborzongatónak tűnik
mert mindezt reád borítom

minden feltört érzésem
minden mi elnyomva volt
minden művészi érzékem
minden fekete folt

benned tisztul hófehérré
minden sötét zuga vakít
nem hagyom,hogy reánk törjön
semmi ártó,ami fakít

minden mi azonos bennünk
gondolatunk,elménk,szívünk
művész lelkünk,laza énünk
vidámságunk,tarka színünk

minden, mi titokzatos volt
holnap már törvénnyé alakul
összes bezárt kapunk kulcsa
elménk zsebeiben lapul