
férjemnek
kitágítva a sátorom
minden kárpit nyújtható
szélesítem,ahogy kérted
ígéretem biztató
itt a kötél a kezemben
sőt,erősebben szorítom
ez hátborzongatónak tűnik
mert mindezt reád borítom
minden feltört érzésem
minden mi elnyomva volt
minden művészi érzékem
minden fekete folt
benned tisztul hófehérré
minden sötét zuga vakít
nem hagyom,hogy reánk törjön
semmi ártó,ami fakít
minden mi azonos bennünk
gondolatunk,elménk,szívünk
művész lelkünk,laza énünk
vidámságunk,tarka színünk
minden, mi titokzatos volt
holnap már törvénnyé alakul
összes bezárt kapunk kulcsa
elménk zsebeiben lapul