édesanyám hegedűje

édesanyám hegedűje

a hegedűdre úgy gondoltam

mint néma tanúdra a múltból

hangját talán egyszer hallottam

mint rekedt kiáltást a kútból

reménnyel teli,édes sírás

,hogy kezedben lehet újból

és emlékeibe vésett írás

kottáját a szakadt húrból

csalogatta elő a hívás

mit szíved diktált. hazulról

hozott ütemed kihívás

a törött lelkedbe zárt útról

húrszakadásodig hangoltan

a pattanásig feszülve sulykol,

majd megfelelésbe oldottan

fulladsz a rád terhelt súlytól

2017. 06. 26.

Comments are closed.