• újjászültél

    Urbancsek Márta

    újjászültél

    elhalt,szürke fatörzs ágyon
    megszülettem én ,az álom
    színeimmel szíved vágyom
    körbefonni e világon

    megpillanthatsz ott legbelül,
    ahol szerelmem elterül
    csukott szemeidbe merült
    dalom,legszebben hegedül

    elhalt, szürke fatörzs ágyon
    nyílhattam ki én, az álom
    pink színemet eléd tárom
    esszenciád inhalálnom

    2017. 05. 12.

  • szonett az identitáshoz

    Urbancsek Márta

    szonett az identitáshoz

    fekete szirmod elnyeli fényem
    tenyerem tartja tüskéidet
    cifra kabátom színeit élem
    rajtad felöltőd szürkén libeg

    kávéspohárban kockacukorpár
    ünnepi lázban olvadozik
    francia ágyon hosszan kukucskál
    az éj ,s hajnallá foszladozik

    reggeli árnyak ,lilából pinkek
    összemosódnak íriszeden
    emlék fotóim tiszták és linkek

    beléd ivódnak jéghidegen
    míg szilánk a szívből kitolódik
    kőből kristállyá csiszolódik.

    2017. 12.21.

  • örök

    Urbancsek Márta

    örök

    egy sodrásban kötelünk
    egy fordított egy sima
    gondolatban ölelünk
    kódjainkban sincs hiba

    tartózkodó tengerkék
    pink foszlányok lélekben
    ha közelebb engednéd
    megbújna az énekben

    néha szorosan,görcsben
    verejtékezve játszom
    vibrálás teli csöndben
    másik felednek látszom.

    2017. 11.24.

  • türelem

    Urbancsek Márta

    türelem

    olvad,mint jég a viszkiben
    arca foltokban hófehér
    riadt lélek vár kapaszkodót
    bárkiben megbízna,bárkiben

    csak ül és a csend is vallató
    nem felel ,nem kérdez,üres
    tegnap még zenéltek sejtjei
    ma csak szívritmusa hallható

    senkiben nem bízna,nincs kiben
    sötét kuckóban szűrt a fény
    árnyék festi át pink szívét
    olvad,mint a jég a viszkiben

    2017.09.05.

  • telefon hívásod után…

    telefon hívásod után…

    bogáncs vagyok
    szamárkenyér
    szúrós külsőm
    semmit sem ér
    ha virágom,
    bensőm tükre
    pinken szikrázik örökre

    késem szavak,
    tüskeruhás
    szívem szabad,
    büszke tudás,
    de virágom:
    bensőm tükre
    pinken szikrázik örökre

    zománc feszül,
    férjet kérlelt
    létem repül.
    széllelbélelt,
    de virágom :
    bensőm tükre
    pinken szikrázik örökre

    bájos mosoly
    tőrrel hátba
    idő előtt
    veszett kárba
    a virágom,
    bensőd tükre
    szivárványom már örökre

    2016. 11. 01.

  • jelen

    Urbancsek Márta

    jelen

    találkozott szemünk villanása
    cseles tervünk fonódhatott össze
    fekete jelen fehér papíron
    néha-néha akadhat pink közte

    színeidet bemocskolni hagytad
    álomittas szárnyaid letörve
    önmagad lehettél magadnak
    ásóddal kimélyített gödre

    barátszerű emberek öleltek
    kínos csendben mosolyogva álltad
    kavics szívük élesített nyelve
    gáncsot vetve hasogatta hátad

    érzéstelen szemeknek szikrája
    lyukat égetett csended falába
    kiszivárgott minden,ami dallam
    üres kottát hagyott hangod hátra

  • …harc után

    …harc után

    szív-vakító fehér szárnyam
    csillogása megbotlott
    mocsok,ármány lett az árnyam
    álmom benned szétfoszlott

    szív-szakító dalod lágyan
    ereimben szétoszlott
    minden reggel hideg vágyam
    kávém ízén szétporlott

    belenyugvás harca véres
    hétköznapok láncában
    evéskényszer vége kétes
    kapcsolatunk táncában

    ölelésed hamut nemz
    égett,üszkös tollakat
    verseimbe tabut csensz
    olthatatlan kínokat

    mégis,mégis hajnalonta
    pink álmaim homályát
    hangod sármja ölbe fogja,
    mint legszentebb imáját

  • az én pink színű agyamból

    az én pink színű agyamból

    megint nem vallom be Neked
    ami most is felkavar
    azt hazudom, mikor remeg
    megbújt szívem, nem zavar

    nincs perc,mi ne hozzá szólna
    mi ez , nem testi vonzalom
    segíts ,kiáltok,tudsz róla
    siess,irgalmazz ,fáj nagyon

    tegnapi nyugalmam felajzva
    mi ez Uram,válaszolj,ne késs!
    ez a vibráló valami kavarja
    bensőm,mélyebbre Te véss!

    feltárva,ismeri szívem
    érdeklődik,kedves is talán
    minden kérdését igaznak hiszem
    de válaszomra nem reagál

    ilyenkor gyermeki hitem,
    naiv lényem fejét veszti
    letaglózva állok,hiszen
    nem divat nálam a hiszti

    szárnyam lógva,eszement és
    hülye-liba állapot,
    beterít és nincs menekvés
    szomorgok és fáradok

    már egy szava napfényt derít
    sötétségem ,huss ,elillan
    pinkszínű agyamból merít
    dallamot,mi szívbe villan.