• mondóka

    Urbancsek Márta

    mondóka

    negyven kiló plusz lóg rajtad
    te ezt sohasem akartad
    lelkeden száz tonna
    minden nap új kotta

    fekete ing, sötét nadrág
    fekete rím,szíved nagy rád
    tudom én, és értem
    két személyre kértem

    minden perced megfelelés
    hol túl sok vagy ,hol meg kevés
    kinek mosoly,kinek faarc
    bérbe mosol,sose vasalsz

    bicajod is félszáz éves
    kattog,zörög,torka véres
    télen hóban,ősszel sárban
    nyár és tavasz napsugárban

    reggel kávé a hűtőből
    szíved tüskéit tépd tőből
    arcodon semmi ne látsszon
    lelked csak vidám dalt játsszon

    2017. 06. 11. 19.09.

  • megértelek

    megértelek

    elkezdődött az új álmom
    a réginek a közepén
    hiába oktattál annyit
    érettebb nem leszek én

    nincs a monoton létemnek
    kalandízű reggele
    sem szivárvány frigyemnek
    gyümölcstermő embere

    izgalmas kávéfőzések
    félálomtól bódultan
    ezek reggeli rezgések
    lajhár lépte ritmusban

    rohanok,mert bérem bánja
    helyemen megfelelek
    senki nem ismerhet látva
    szürke veréb színemet

    nem otthonom a lakásom,
    de fogsághoz megfelelő
    bárhol is vagyok barátom
    szivárványod bukkan elő

    egyedüli nyugodalmam
    biztonságom,mentsváram
    Benned életet álmodtam
    tanulódként szent lázban

    nincs számodra lehetetlen
    szívem hullámait viszed
    végtelen tér tenyeredben
    szomjunk oltja forrásvized

    2016. 05. 31.

  • egy szót se

    Urbancsek Márta

    egy szót se

    szökdelve át napok tér-kövét
    keményen jobb kéz a korláton
    fotografált emlékek kémcsövét
    altatószerekkel ellátom

    tompultan fekvőhely melegén
    hallgatom konyhám szűrt neszeit
    csühörög cseppenként feketém
    ébreszti éltem hoszteszeit

    hálásan simogat szép szemed
    féltve ,mint azon az éjjelen
    paplanom oltalma rejteget
    titkot,mit szív ért ,nem értelem

    2018.01.22.

  • kávékávékávé

    Urbancsek Márta

    kávé,kávé,kávé

    atomnyira zsugorodtam össze
    rám ült a felfoghatatlan
    tudtam én,ki a vajúdást kezdte
    végig vezet,bár én feladtam

    csillagnak hittem,csak csillagszóró
    öleltem,s ölelném naivan
    utamat kaviccsal teleszóró
    mi ékkőként csillan,alig van

    hallgattam,tanultam a csended
    te feszegetted ajtómon a reteszt
    te uralkodtál,követelve rended
    álmodtál csapdát,mi nem ereszt

    hajnalodban hangos óracsörgés
    beleszőve ismert nevetés
    kitámolyogsz,kezdődjön a pörgés
    kávé,kávé,kávé és bevetés

    2017.09.03.

  • egy kicsit csöpögős

    Urbancsek Márta

    egy kicsit csöpögős

    cellám homályos sarkában
    letérdelhetek eléd
    van hely ,nem zavar senki
    bennem remeghet zenéd

    pillanatok vibrálva vonulnak
    véredényeim telve vele
    csak a segítségedre szorulnak
    te vagy minden élet veleje

    rezeg és rázkódik a szoba
    leomlanak a falak
    nem gondoltam soha,
    hogy a lelkem egyedül marad

    a testem nem szomorkodik
    önmagát megkettőzve
    kalóriákba kapaszkodik
    hájruhában elrejtőzve

    a szellemem Hozzád tapadva
    az egyetlen jó helyen
    biztonságodban haladva
    szárnyad alatt Istenem

    de a lelkem árva,koldul
    szokásos szeretet adagját
    követeli,rám is mordul
    ha nem töltöm meg kalapját

    hallom hangját minden éjjel
    álmomban még énekedben
    egész nap kávé tart ébren,
    életem a két kezedben

  • …harc után

    …harc után

    szív-vakító fehér szárnyam
    csillogása megbotlott
    mocsok,ármány lett az árnyam
    álmom benned szétfoszlott

    szív-szakító dalod lágyan
    ereimben szétoszlott
    minden reggel hideg vágyam
    kávém ízén szétporlott

    belenyugvás harca véres
    hétköznapok láncában
    evéskényszer vége kétes
    kapcsolatunk táncában

    ölelésed hamut nemz
    égett,üszkös tollakat
    verseimbe tabut csensz
    olthatatlan kínokat

    mégis,mégis hajnalonta
    pink álmaim homályát
    hangod sármja ölbe fogja,
    mint legszentebb imáját

  • mondóka

    mondóka

    negyven kiló plusz lóg rajtad
    te ezt sohasem akartad
    lelkeden száz tonna
    minden nap új kotta

    fekete ing, sötét nadrág
    fekete rím,szíved nagy rád
    tudom én, és értem
    két személyre kértem

    minden perced megfelelés
    hol túl sok vagy ,hol meg kevés
    kinek mosoly,kinek faarc
    bérbe mosol,sose vasalsz

    bicajod is félszáz éves
    kattog,zörög,torka véres
    télen hóban,ősszel sárban
    nyár és tavasz napsugárban

    reggel kávé a hűtőből
    szíved tüskéit tépd tőből
    arcodon semmi ne látsszon
    lelked csak vidám dalt játsszon

  • karrierem kezdete

    karrierem kezdete

    ….csörög az óra… csörög az óra …csörög az óóóó …már nem csörög… nem mer…

    mi van most? hol vagyok? kivel? …ja , építő tábor …..több kilométerre,- ha itt laknék elásnám magam -tól…..hajnal … madárcsicsergés… idegesítő csoszogás az ajtók előtt…éled a tábor… se kávé …se egy mosoly …tántorgunk a traktorra fel…van aki pizsamában, vagy valami hasonló…iszonyú zaj..elindult a jármű…több kilométer homok…pár méter műút…még több kilométer homok ….és ..álmaink munkahelyére már meg is érkeztünk…üdén , frissen …több tízezer szőlőtőke örült nekünk… ma a csoportvezetőnk szerint megszabadítjuk őket a rájuk tapadt homoktól…szellőzzön a töve… mindnek…. dél felé százhúsz fokban már négykézláb másztunk az árnyék nélküli szőlősben ….alig vártuk a megmentőt : ami eső formájában zúdult ránk….fel a traktorra …csuromvizesen betódultunk a táborba ….csupa homok minden létező hajlatunk….hajunk összetapadva …arcunk és mindenünk izzadt..csatakos…. így vonszolom megmaradt aktivitásom csíráját a szobám felé… a faliújságnál beleütközöm egy alakba.. egy férfi alakba …egy göndör ,barna hajú férfi alakba…egy göndör barna hajú, kék szemű férfi alakba…. csak nézek …nem látok… remélem ő is így van ezzel…..becsapom a szoba ajtót …lerogyok az ágyra….kopognak…
    -nnnna… gyere be …
    – bocsi, az orvosi rendelőt keresem…
    – beteg vagy?
    -erről már több szakmai cikk is megjelent… tagadom …. / nagy vigyor/ .. a tábori orvos vagyok …sümeghy péter…
    -..ok , …kimész…jobbra folyosó..végén fehér ajtó..
    -köszi…
    ..több óra alvás után …összekapom magam …zuhany és egy kis szemfesték segítségével úgy ahogy ez sikerült is…..az udvaron üvölt a zene …aki él és mozog … még a konyhás nénik is készülnek az esti Ki mit tud?-ra…. vers , próza, vicces színdarab …énekek ,bármi amit elő tudtunk hirtelen húzkodni tehetséges belsőnkből…mindenki remélt…mindenki biztatta a másikat … izgult… a zsűri szerényen körbe ülte a kis színpadnak kikiáltott emelvényt …és belevágtunk a közepébe… jó móka volt…mi egy p.g.wodehouse darabot adtunk elő….élvezettel… mi élveztük….a zsűri nem nyilatkozott … kitörő örömmel…..de,egyedüli indulóként a színjátszás kategória győztesei lettünk…mindenki meg volt elégedve az eredménnyel… magával… szétszéledtünk…
    besötétedett …elegem volt.. .fáradt voltam…lehuppantam a fűre…hátamat a színpad oldalának támasztva már épp kigondoltam miről fogok aznap álmodni, amikor valaki hozzám kezdett el beszélni…
    -nekem tetszett ..
    -örülök… láthatod ..
    -leülök , jó?
    – jó… ki vagy ?
    -a doki
    -rosszul nézek ki?
    -beszélgessünk….
    -beszélj…
    -ma senki nem jött a rendelőbe.. csak ott ültem csendben ..és olvastam…
    és láttam a színjátékot …mondták a barátnőid,hogy színművészetire készülsz…
    -bementek a rendelődbe , mármint a barátnőim ..minden barátnőm és közölte veled,hogy színésznő akarok lenni…
    / édes ,fanyar mosoly … végre …/
    -én kérdezgettem őket itt a verseny közben, mert tetszett a játékod… tetszett ,hogy nem játék volt…
    -minden játék……most megyek aludni…hajnalban randevúm van a szőlőtőkékkel…
    – holnap este?
    -igen …jó éjt…neked is…
    mint egy zsák krumpli dőltem le az ágyamra …szinte azonnal el is aludtam…a másnap is ez az izgalmas ,sivatagi program …négykézláb kapargatva a homokot …. folyamatosan úszó jégtáblákra gondolva bírtuk csak ki…
    vissza a táborba… zuhany ..szemceruza..némi parfüm…naplemente.. háttámasztás a színpadnak ..épp azon a helyen ,ahol már egy másik hát is támaszkodott … rám várt … sümeghy péter
    -pontos vagy .
    -megbeszéltünk időpontot?
    -nem .
    -de pont itt voltál ,amikor most leültem. / újabb , a tegnapihoz hasonló…talán picivel szélesebb édes mosoly /
    -pont itt…. ma sem volt senki a rendelőben ..
    -hoztál elég könyvet ?… tudok kölcsön adni…shakespeare összes…johnny gold balladák ../ ekkor megcsókolt. ..életemben először csókolt meg férfi …mármint fiúk már voltak…de férfi !!.. /
    -a színművészeti főiskola gégésze vagyok, opera énekes …..fontos, hogy rengeteg balladával készülj a felvételire , sose unják meg … már gyakorolhatod is ….és ne hagyd abba … keress meg ,ha felvételizni jössz …

    már most várlak.. …jó éjt nekem és persze ,ha magadhoz tértél…neked is…

    nem mentem el felvételizni… nem lettem színésznő…sosem láttam többé pétert.

  • halkan

    halkan

    hajnal van ,most születik
    egy kis érzelgős dallam
    ami halálra ítélve lüktet fejemben
    és halkan
    ünnep akar lenni.
    semmi nem gátolja ebben,
    mert lelkem felkelt és éber
    imám ,sóhajom feléd kiált,rebben
    reménykedik,küzd még ,rímeit feladja
    álom szőtte ruhában lebben már alakja
    mély zuhanás,egy érzés,egy hosszú
    ölelés benned,kávéillatú reggel
    hiányzol,itt kell lenned.

  • szívek és vesék

    szívek és vesék

    nem álmodozó vagyok,hanem maga az álom
    mindig csak repülnék, a helyem nem találom
    csak tiszta kútból iszom
    a Törvényben élek
    a zene a lélegzet
    kéne egy új ének !

    a zene a lélegzet
    a kávém minden percben
    ritmusra ver a szív
    a vesém tenyeredben

    azt csak Te tudod
    mi van legbelül
    azt csak Te tudod
    ez számít egyedül.

  • benned a nap szikrázik

    benned a nap szikrázik

    a fény tolakszik,
    hogy észrevedd
    minden sejted
    átitatva játszik
    színes álmot,

    telve két kezed

    talentum hegyeid
    csordulnak papírra
    szavaid örömét
    ne titkold, a líra
    cseppenti kegyeit

    lelked közönyét

    fürdeted kávéba
    csészéd öledben
    barátod sötétség
    állandó szerepben
    mindig a máséba’

    álcád a kövérség

  • egy nap

    24 Júl 2017 , , 0

    egy nap

    még kávé nélküli reggel
    levetett álarc az ágyon
    a tegnapi fájó heggel.
    kimozdulni se vágyom

    kis vattapamacs a kézbe
    arclemosóval tisztul a jellem
    ma is ,ha nem kapok észbe
    vigyorok mögé bújik a lelkem

    asztalon,széken ,szanaszét
    jegyzetek,ceruzák,tollak
    mindennap újabb haladék,
    ugyanígy találom holnap

    harmadik kávém lecsöpög
    infúziós zacskó kéne
    hurcolnám magammal ,ha jövök
    tehozzád vendégségbe.

    az álarcom otthon maradt
    gesztusaim sem találom
    nem kell megjátszanod magad
    ma te lehetsz a tanárom.