• megvalósult

    Urbancsek Márta

    megvalósult

    türkizkék párna a pára
    ölemnek csendje, a tenger
    habjait ölti magára
    vágyakozni már nem mer

    szelíd szempilla mozdul
    hajnalnak látja az álmát
    ágyában oldalra fordul
    szorosra gyűri a párnát

    túlparton állva az álmot
    projektor vetíti falra
    szinkronizált filmmé vált ott

    s felébredt e fura zajra
    belőle kottáz életet
    s dúdol egy színes éneket

    2018. 01. 23.

  • napjaim

    Urbancsek Márta

    napjaim

    szögesdróthíd feszül közöttünk
    védi zsúfolt művész életed
    próbaszövetséget kötöttünk
    lerántottad rólam plédedet

    s észrevétlen hajtogattad össze
    pőre bőrrel széllel szemben hagytál
    simításod félbemaradt ,…közbe’
    elmozdultam és te belefagytál

    hallottam ,hogy koccantál a kőre
    szilánkjaid sepertem lapátra
    dünnyögtem,hogy megmondtam előre
    régi szíved vázát hagytad hátra

    szögesdróthíd maradt mögöttünk
    emléked mint,tűzvész égetett
    hamuba sült szárnnyal köröztünk
    feledve kőszívű éveket

    2018. 01. 17.

  • eleve elrendelve

    eleve elrendelve

    egy pillanat s agyam
    információkkal tömve
    figyelek,unottan ülök
    szerelmes szívem törve

    törve.vajon ragasztható?
    repedését mélybe vágva,
    szúródva érzem.vigasztaló
    szelíd hangodra várva.

    türelmem ,mi tanulható
    a jellemformálódás csúcsa
    szívzűreim átlátható
    gödröket vájtak a múltba

    szívemet nem ismerhetem
    minden titkom Szíved félti
    Kezeidben ott van velem
    a nekem szánt, erős férfi

    erősnek kell,hogy legyen
    igen jártas szerelemben
    minden érzés,zene,ütem
    az övé lesz,mi volt bennem

    kibírható érzelgősség
    szemeiben tükröződjék
    viselhető felelősség
    szíveinkben ötvöződjék

    bölcs szívet kérő imáink
    ítéleted minden napon
    néked átadott hibáink
    a könyvedben egy lapon

  • újjászületés

    újjászületés

    a tehetség,mi megfogant
    sokáig rejtve volt
    hol megtorpant ,hol elrohant
    hol büszkén,hol félve szólt

    bujkált álszerelmek mögé
    még testét is felfedte
    labilis érzelmek fölé
    mit elméje festett be

    fénylett és elbukott megint
    naivitását emelt szintre vitte
    csalt és a vádirat szerint
    hazug lett és ezt el is hitte

    évekig rabságban .remélt.
    feledve szárnyas szép színeket
    enteriőrt,filmet,zenét,
    prózát,művészt és műveket

    újjászületett szerelmes szívében
    eszközként ,egy őszi délután
    álcáját ledobva,az ígéret díszében
    lehetett küldött és futár

    megállíthatatlan átlátszó élete
    titkai nincsenek ,művész egyéniség
    alkotó sejtjének drágakő készlete
    ünneppé öltözve,megváltva a tiéd.

  • igaz mese / oximoron /

    24 Júl 2017 , , 0

    igaz mese / oximoron /

    most,a szívem erkélyén
    hol a fészkedet hittem
    ott a szeretet mélyén
    csak te jöhetsz le liften

    két év nagy idő,kliséje
    elvész az értékek mellett
    lelkem esti meséje
    holnemvolt álmokat kerget

    szeplős vállam kezed nélkül
    már megszokott ütemben
    bújik jelmezébe végül
    egy holnemvolt szerepben

    új év,új rend szokott csendben
    kimozdíthatsz a filmemből
    felnőtt,veled együtt lettem
    tépd le szívem az íjhegyről.