• szonettke gyermekkönyvbe

    Urbancsek Márta

    szonettke gyermekkönyvbe

    álmosan pilled a cinke
    ráfagy a lába az ágra
    faágyacskája picinyke
    benne a vánkosa várja

    horkol az éjjel a tájon
    holdanyó vágyja a hajnalt
    kergeti száz akadályon
    csillagait mint a halrajt

    daloddal ébreszt a reggel
    paplanom csúszik le éppen
    kékcinke vidám sereggel

    reggelit vár mindenképpen
    diófa ága az asztal
    két kupac kukac marasztal

  • pillangó

    Urbancsek Márta

    pillangó

    bábom csak álca hernyó voltam
    minden híresztelés ellenére
    Te kezeidben formálódtam
    készülve életem szerepére

    nyoma sem volt színnek
    tálentumnak opálos hártya
    ölelt körbe néma filmek
    groteszk homályos fátyla

    majd szikrázón suhanó
    hajnal királykék korai esővel
    olvadt le burkom rohanó
    szivárványívű idővel

    pillangóságom tervei
    tarka szárnycsapások
    új dallammá hergelik
    a tőled jött hatások

    szemed kékje fényesen
    pihen rajtam időtállón
    szárnyunk szirma édesen
    átível a világhálón

    2016.

  • fehér fátyol felhő

    Urbancsek Márta

    fehér fátyol felhő

    csalóka éjen egyetlen tiszta
    elefántcsont felhő
    fáradtan tekergő
    csillagok hűvös forrását issza

    kószálódva ébenfa lombjain
    szerelmese nélkül
    remeg ajka kékül
    vackolódott szalagok copfjain

    repkedő szíve vágyódik vissza
    otthonát feledve
    vétkeit keresve
    csalóka éjen egyetlen tiszta

    2018. 05.15.

    Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche

  • most / now

    Urbancsek Márta

    most / now

    rendezett élet reggeli fények

    herendi tányéron aprósüti

    polgári otthon ez minden titkom

    angolzöld székek rablórömi

     

    reggeli fények zsemléd a lényeg

    herendi csészében alszik a tej

    szájráncban görbül fájó ítélet

    eleget tenni ma mindenki mer

     

    lodzsán a sámli rá fogok állni

    kitárom lelkemet dalom tiéd

    fülhallgatódba csended feloldva

    cseppenként csurgatom szívem hitét

    2018.04.11.

  • fáj

    01 máj 2018 , , 0

    Urbancsek Márta

    fáj

    szúr ,mint rózsatövis ,ha nem figyelsz

    és kesztyű nélkül téped ki szívem

    vele együtt ,mutasd mit cipelsz

    csókkal bélelt dobozban , hiszen

    fekete-fehér mosolyom árán

    hunyorgó kék szemű tenger

    hullámzik nélküled árván

    dalol,mert szólani nem mer

    2018.05.01.

  • rendben

    Urbancsek Márta

    rendben

    csillagok a két kezemben
    éget és szikrázik minden
    érted ,veled vértezetten
    kértem új,hófehér ingem

    zsebeiben csended fér meg
    hajtásaiban szerelem
    minden gombja szelíd ének
    gallérja alatt türelem

    csillagok tisztult szívemben
    fájdalmaimat kezelem
    ilyen közel sosem voltál
    minden sejtemben kegyelem

    2018. 04.02. 01.14.

  • mondóka

    Urbancsek Márta

    mondóka

    negyven kiló plusz lóg rajtad
    te ezt sohasem akartad
    lelkeden száz tonna
    minden nap új kotta

    fekete ing, sötét nadrág
    fekete rím,szíved nagy rád
    tudom én, és értem
    két személyre kértem

    minden perced megfelelés
    hol túl sok vagy ,hol meg kevés
    kinek mosoly,kinek faarc
    bérbe mosol,sose vasalsz

    bicajod is félszáz éves
    kattog,zörög,torka véres
    télen hóban,ősszel sárban
    nyár és tavasz napsugárban

    reggel kávé a hűtőből
    szíved tüskéit tépd tőből
    arcodon semmi ne látsszon
    lelked csak vidám dalt játsszon

    2017. 06. 11. 19.09.

  • chet baker sings

    Urbancsek Márta

    chet baker sings

    trombitaszó váj utat szívemen
    énekelsz ,karcos-kék kalapod
    imbolyog ,hunyorgó szememen
    csordogál a köd, belül az üvegen

    ereket rajzol ,s kincses kezeden
    selyemmé szelidül örömöd
    könnyesen kuncogós szerelem-
    köténybe már sorsodat törölöd

    tengerek habja türkiz peremen
    körbefon balzsamos pillanat
    zongora sír, álmod eleven
    csónakját oldozod fahíd alatt

    csendeden ébredt érzés idegen
    ütemre dobol a megszokás
    homlokon csókolgat idebenn
    a múzsa,csak ő és senki más

     

  • én nem

    Urbancsek Márta

    én nem

    senki nem ismer engem
    nyers vagyok és kíméletlen
    verseimmel takarózom
    s elbújok az “íméledben “

    senki, soha meg nem kérdez
    hogy vagy és hogy voltál
    mikor lelkem ,mint a szivacs
    s szívem egy mosdótál

    nem fontos a hangulatom
    senki nem olvas szememből
    egy-két kiló sós mogyoró
    nem zökkent ki szerepemből

    zenei aláfestésem
    nem énekedet kíséri
    pár botladozó ütemem
    indentitásom dicséri.

    2017. 06.14.

  • tegnapután

    Urbancsek Márta

    tegnapután

    jeges lelkem olvadt cseppenként beléd
    kevés volt az éter,mindent éreztem
    szívemet szavanként terítettem eléd
    fájdalmad átélve ,én is véreztem

    lelkiismeretem által karcolt zeném
    könnyedként pereg le,tisztítva sebem
    én vagyok a hunyó,a barikád enyém
    segíts elhordozni.nincs másik felem.

    2018. 02.14.

  • kottádban

    Urbancsek Márta

    kottádban

    a fáradt sejtjeim lázasan
    simulnak az aktívak ölébe
    vibrálnak nélküled lézengve
    árnyékot vetve szívem fölébe

    andalgó napjaim ütemre
    rendeződvén az örökkön örökbe
    sittim-fa jellemem Kezedben
    forgácsolódik az ígért körökbe

    2018. 02.14.

  • egy átlagos kanári szonettje

    Urbancsek Márta

    egy átlagos kanári szonettje

    a kalitka könnyű fémből
    himbálózva lóg a falon
    semmit fel nem fog a szélből,
    mi átsuhant az avaron

    letakarva egy kis szárnyas
    búvik,lázasan lapulva
    kukucskál,de szürke árnyas
    minden napja ,nem okulva

    naivsága narancsságán
    jó célpontként felugorva
    lengőrúdja barackágán

    ezzel ma is szavatolva
    sötétben is életvidám
    trillájából nem lesz sirám

    2018. 02 10.

  • egy születésnaposnak…

    egy születésnaposnak …

    már nem eszem szénhidrátot fehérjével
    már nem keresgélek társat
    már nem veszek lépcsőfokot kettesével
    már nem verek udvarban sátrat

    már nem iszom magam eszementté
    már nem tudom mi a szerelem
    már nem fekszem melléd kerevetté
    már nem fontos a babér fejemen

    már nem kell minden ami trendi
    már nem fontos az “utolsó szó jogán”
    már nem kell mindig megfelelni
    már nem robbanok,ha betelt a pohár

    már nem segít ,ha átölelhetsz
    már nem fontos a világi vagyon
    már nem kell szeretned, törölhetsz
    már nem sírok se kicsit,se nagyon

    már nem virrasztok magamra várva
    már nem gond,ha emléket nem hagyok
    már Benned fogy előttünk a járda
    nem fontos más:ígéreted vagyok.

    2016.06.02.