• lilalilalila

    Urbancsek Márta

    lilalilalila

    rám meredt elvárások
    néma nyelvem görcsben
    hízelgő széljárások
    közt neked ütődtem

    biztató lila foltok
    fekete már gyógyul
    azt mondtátok szóltok
    ha elég volt a jóbul ‘

    megszokott sötét zajban
    harmonikus bőség
    öledbe lök ha baj van
    térdemen a hűség

    láthatatlan szerelem
    a seb széle már gyógyul
    azt mondtátok tehetem
    de elég volt a jóbul’

    2017. 11. 24.

  • szirtaki

    Urbancsek Márta

    szirtaki

    nem akartál nem akartál
    szárnyaiddal simogattál
    dalaidba beleírtál
    sajnáltál mert nem akartál
    nélkülem élni se immár

    belehaltál belehaltál
    vágyaiddal betakartál
    álmaidba engem hívtál
    sajnáltál mert nem akartál
    nélkülem halni se immár

     

  • I am drowning

    Urbancsek Márta

    I am drowning

    Sóhajtok, mintha kis felhőcskéket
    irányítanék feléd
    melyekből tavaszi zápor
    vidám cseppjei,
    mint trillák
    vezetik életed mától,
    s miközben ölellek tengerpartján a nincsnek,
    selyemillatú szellő szőkén őriz meg kincsnek.

    2019.

  • Csak neked

    Urbancsek Márta

    Csak neked

    Tudja, mit akar
    s tudja kérni azt,
    nem identitás zavar,
    ő született pimasz!
    Kidobják az ajtón,
    beszárnyal ablakon,
    szeret meghallgatni,
    bármikor zaklatom.
    Vibrál és repdes,
    annyira kedves,
    fesztelen, csintalan
    oly kevés titka van.
    Vivaldi áriák
    bélelik otthonát,
    zene a gyógyszere,
    tükröd a kék szeme
    szilánkos szívedet
    gyógyíttasd csak vele!

    2019.

  • Jeremiás 31:22

    Urbancsek Márta

    Jeremiás 31:22

    álmomban már nem hazudtam
    összebújtunk a rekamién
    szárnyaim lógva fáradtan
    álmomban él csak temegén

    álmomban már két karodban
    omlok össze erőtlen
    simogathatsz lankadatlan
    rózsaszín köd előnyben

    álmomban már megbocsájtva
    látom szíved alakul
    hústábláján élő hártya
    pulzál értem konokul

    álmomban már a szerelem
    bizalommal karöltve
    vibrál benned kétségtelen
    színskáláját betöltve

    álmomban már felébredtem
    indulni kész szárnyam párban
    iránytűnyi kis létemben
    újra röppályádon szálltam

    2016. 10.10.

  • *.”…..a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett….”

    Urbancsek Márta

    “…a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett…”

    abban a kihagyott ütemben az életem
    amit addig szerettem,figyeltem fájtam
    a megbotlás előtt bár vétkezem
    már új oldalon a könyvedben jártam

    a megbotlás előtt még könnyesen
    búcsúzik szemedben átélt esküvésed
    de elengedsz egyedül csöndesen
    minden hű lépésem elmédbe vésed

    hiába áltattál csak fülszöveg
    hogy jó dolog vagyok életedben
    minden rezgésünk Isten érti meg
    szellemben egyek s nem képzeletben

    2016. 10. 12.

  • alakulóban

    Urbancsek Márta

    alakulóban…

    a bennem levő színeket
    erőltetve vonszolom
    az élénkebbek nehezek
    mélyről kell kibontanom

    talán a kék csak ami lebeg
    felhőt imitálva éppen
    szétfolyik mint elmémben szemed
    mi utánam néz féltőkéken

    selyem mirtusz pink koszorú
    kerted alján cserjéden ül
    verseim ráncolt homlokú
    rímein fejemre kerül

    hajam szürke melírozott
    ősszel ősz de nyáron tépett
    naiv álmom körbefogott
    szívem eszem helyett lépett

    folyamatos lazaságom
    állhatatlan börtönében
    bosszúálló zsákruhámról
    most kopik le öntörvényem

    2016. 10.10.

  • két oximoron

    Urbancsek Márta

    két oximoron

    vigyázz magadra másodszor kapott rejtélyes üzenet
    az első után másnap iszonyú erő aszfalthoz vágott
    igyekeztem a vonathoz mely vitt találkozni veled
    egész úton imádkozva már másként láttam a világot

    vigyázz magadra mert belőled csak egy van lehetne
    közhelyes ha nem egy ismeretlen férfi írná új év reggel
    ezzel Isten a reményt újra a szívembe lehelte
    mely ott bóbiskolt mélyen sejtjeiben fényképeddel

    koromsötét körülmények csillagaim tompulóban
    nélküled nem égnek fények az otthonom délibáb
    mégis érzem százszor átélt megtervezett fordulóban
    ígéreted irgalomba burkolózva vitt tovább

    tágra nyílott szoros kapu szemünk előtt lelkünk egy már
    levetettem emlékekből rám aggatott fátylamat
    nem érinthet nem simogat nem hívogat ég kék szempár
    álmaimban reálisan átélhetem vágyamat

    álmaimban reálisan tudom hogy egy oximoron
    minden napom szélsebesen csigalassúsággal
    szíved felé araszol átsétálsz naiv agyamon
    a mindenséggel méred magad nem az elmúlással

    2016. 10. 10. 11.11.

  • szín-társulat

    Urbancsek Márta

    szín-társulat

    mint
    magenta pillangó
    reményvillantó
    szárnya
    lelkem húrja
    hozzád simulni
    vágyna

    szürke monoton
    szél fúj konokon
    szerelmet
    álmodni kéne
    hűs kéz közelít
    holdfény melegít
    éjszakát festhetsz az égre

    szédült libegő
    fájó szerető
    szívembe
    vágyakozz kedves
    hullám beterít
    tengerbe merít
    türkiz ecsettel festhetsz

    mint
    magenta pillangó
    szivárványt csillantó
    szárnya
    szellemem újra
    hozzád tapadva
    várna

  • pillangó

    Urbancsek Márta

    pillangó

    bábom csak álca hernyó voltam
    minden híresztelés ellenére
    Te kezeidben formálódtam
    készülve életem szerepére

    nyoma sem volt színnek
    tálentumnak opálos hártya
    ölelt körbe néma filmek
    groteszk homályos fátyla

    majd szikrázón suhanó
    hajnal királykék korai esővel
    olvadt le burkom rohanó
    szivárványívű idővel

    pillangóságom tervei
    tarka szárnycsapások
    új dallammá hergelik
    a tőled jött hatások

    szemed kékje fényesen
    pihen rajtam időtállón
    szárnyunk szirma édesen
    átível a világhálón

    2016.

  • martha and the real life

    Urbancsek Márta

    martha and the real life

     

    a hold,a hold, a holdtölte

    pörgesd,forgasd jól körbe

    bárkit megtalál a párja

    tánc végén majd meghálálja

     

    álom álom álomlány

    nincs életed látod már

    hiába színes a fotód

    nem kellesz,húzd le a rolód

     

    bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol

    kutad mélységében bízol

    arcod szép lett,ki vagy festve

    másnak ragyog ez az estve

     

    egész napod ilyen borús

    költőd rád unt, a koszorús

    nincs öröm,halódik szíved

    hátat fordít minden híved.

    2016. 02. 22.

  • egyszerű dalocska

    Urbancsek Márta

    egyszerű dalocska

    értem,tudom ,vállalom

    nincs teher a vállamon

    hiszem ,élem, fájlalom

    bevetetlen ágyamon

     

    neked,érted,általad

    minden sóhaj felszakad

    szellemünkön áthalad

    összekapcsol hű szavad

    refr :
    fátylam kivizöld tavasz

    ruhám kék szemhez passzol

    szívemen véres sebtapasz

    a násznép már tortát nassol

     

    ébred,félted,fékezed

    megszorítja két kezed

    ölben,csókkal mérgezed

    tovaillan kételyed

     

    soha,sehol,semmikor

    gerberád hűtött csokor

    savout örök ünneped

    körforgás az életed

    refr:

    fátylam kivizöld tavasz

    ruhám kék szemhez passzol

    szívemen véres sebtapasz

    a násznép már tortát nassol

    2016. 06. 13.

  • hála

    Urbancsek Márta

    hála

    fáradt tülljeimen átsüt a holdfény
    ahogy téglás járdákon haladok haza
    sarkon kocsmának álcázott bordély
    lépcsőin eltompult életek halmaza

    laza fröccsel reménylik a hajnalt
    szabadságom van már nem meg tenni
    ismerős kép ismerős íz nem hajt
    a pókhálóba ragadt légy lenni

    cipőfűzöm kibomlott az úton
    letaposták sárban és mocsárban
    elfáradtam ,de kezemet nyújtom
    legyél társam ebben a csatában

    varázspálcám csillagos végével
    suhintok a vaksötét utcára
    hátam mögött ellenség vérével
    fröcskölhetsz ,más levetett cuccára

    2018. 07. 05.

  • fehér fátyol felhő

    Urbancsek Márta

    fehér fátyol felhő

    csalóka éjen egyetlen tiszta
    elefántcsont felhő
    fáradtan tekergő
    csillagok hűvös forrását issza

    kószálódva ébenfa lombjain
    szerelmese nélkül
    remeg ajka kékül
    vackolódott szalagok copfjain

    repkedő szíve vágyódik vissza
    otthonát feledve
    vétkeit keresve
    csalóka éjen egyetlen tiszta

    2018. 05.15.

    Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche

  • River flows in you… / Folyó áramlik benned

    Urbancsek Márta

    River flows in you… / Folyó áramlik benned

    mosolyod felébred bennem
    ahogy trillázol feketén fehéren
    részedként melletted lennem
    muszáj most mint metszés a tenyéren

    mély és meghatározó érzelem
    hullámzik szívből ki majd be
    újra a véráramba képzelem
    emlékeim sodrását jaj ne

    késlekedj hadd folyjon át rajtam
    mint billentyűkön dallamod
    engedd fejem válladra hajtsam
    s kinn dudorászva angyal andalog

    2018.05.15.

     

    Yiruma – River flows in you