• Napjaim

    Urbancsek Márta

    Napjaim

    Kis pillangós kincseim szállnak tova
    nyitott szívemből a világ felé
    vágyaikban sérültek és mostoha
    játékszabályok szigora szelé
    szirmos ezüstjeiket sárosra,
    de
    ezerszer ezer színarany álommá
    a tökéletes áldozat átmossa.

  • 3767 nap

    Urbancsek Márta

    3767 nap

    mert nincsenek véletlenek
    beleszeretett csendemben
    ti zajok kivétettetek
    lyukas a szívem rendetlen
    életem visszakerül
    a helyes kerékvágásba
    tíz év mire sikerül
    soványodnom sóvárgásba’
    ezt is Te veszed kezedbe
    az elindult vajúdást gyors
    könnyű szülés követte
    s vele tálentumot szórsz
    szívembe álmodhatok
    teljesíted vágyak színek
    dalok kották választhatok
    kipák képek szemek szépek
    egy lettem veletek művészek
    nyugalom rímek költészet
    kiszakadt lelkemből vészfékek
    Isteni utadon térképek

    2016.10. 13.

  • Jeremiás 31:22

    Urbancsek Márta

    Jeremiás 31:22

    álmomban már nem hazudtam
    összebújtunk a rekamién
    szárnyaim lógva fáradtan
    álmomban él csak temegén

    álmomban már két karodban
    omlok össze erőtlen
    simogathatsz lankadatlan
    rózsaszín köd előnyben

    álmomban már megbocsájtva
    látom szíved alakul
    hústábláján élő hártya
    pulzál értem konokul

    álmomban már a szerelem
    bizalommal karöltve
    vibrál benned kétségtelen
    színskáláját betöltve

    álmomban már felébredtem
    indulni kész szárnyam párban
    iránytűnyi kis létemben
    újra röppályádon szálltam

    2016. 10.10.

  • szín-társulat

    Urbancsek Márta

    szín-társulat

    mint
    magenta pillangó
    reményvillantó
    szárnya
    lelkem húrja
    hozzád simulni
    vágyna

    szürke monoton
    szél fúj konokon
    szerelmet
    álmodni kéne
    hűs kéz közelít
    holdfény melegít
    éjszakát festhetsz az égre

    szédült libegő
    fájó szerető
    szívembe
    vágyakozz kedves
    hullám beterít
    tengerbe merít
    türkiz ecsettel festhetsz

    mint
    magenta pillangó
    szivárványt csillantó
    szárnya
    szellemem újra
    hozzád tapadva
    várna

  • martha and the real life

    Urbancsek Márta

    martha and the real life

     

    a hold,a hold, a holdtölte

    pörgesd,forgasd jól körbe

    bárkit megtalál a párja

    tánc végén majd meghálálja

     

    álom álom álomlány

    nincs életed látod már

    hiába színes a fotód

    nem kellesz,húzd le a rolód

     

    bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol

    kutad mélységében bízol

    arcod szép lett,ki vagy festve

    másnak ragyog ez az estve

     

    egész napod ilyen borús

    költőd rád unt, a koszorús

    nincs öröm,halódik szíved

    hátat fordít minden híved.

    2016. 02. 22.

  • nélküled

    Urbancsek Márta

    nélküled

    álomba ringat zombi létem
    erdődben életlen fényben féltem
    szárnyamat szűkszavú szégyen
    csókolja a füves réten

    a szégyen csókolja szárnyam
    hol álmomban veled jártam
    korai esődben áztam
    betakartál mert fáztam

    hófehér tollad volt ágyam
    színtiszta szívedre vágytam
    bűnsötét utakon jártam
    szennyesre feslett a szárnyam

    nem volt más társam csak árnyam
    ellenségben testvért láttam
    életlen fényedben ébren
    szárny nélkül maradt a hátam

    2018. 05.14.

  • most / now

    Urbancsek Márta

    most / now

    rendezett élet reggeli fények

    herendi tányéron aprósüti

    polgári otthon ez minden titkom

    angolzöld székek rablórömi

     

    reggeli fények zsemléd a lényeg

    herendi csészében alszik a tej

    szájráncban görbül fájó ítélet

    eleget tenni ma mindenki mer

     

    lodzsán a sámli rá fogok állni

    kitárom lelkemet dalom tiéd

    fülhallgatódba csended feloldva

    cseppenként csurgatom szívem hitét

    2018.04.11.

  • הוֹשִׁיעָה־נָּא – hosia-na / Ments meg ! Ó,segíts ! /

    Urbancsek Márta

    הוֹשִׁיעָה־נָּא – hosia-na

    / Ments meg ! Ó,segíts ! /

    csecsemő pózban kuporog több hete
    versem, rímem,múzsám sóhaja
    jó így,suttogja és nincs jobb ötlete
    hagyj békén testem,fájdalmam óhaja

    már jobb lenne így érzéketlenül
    feküdni csak és várni a bármit
    még jobb lenne így eszméletlenül
    álmodni csak ,álmodni akármit

    hidegen,rezzenéstelen fájni
    irgalmadhoz közel kucorodva
    törve ,hosiana-t kiabálni,
    s felébredni Benned megnyugodva

    2018. 02.14.

  • lázas szerelmesek dala a betegágyból

    Urbancsek Márta

    lázas szerelmesek dala a betegágyból

    / B.I.gyönyörű festményéhez /

    újhold álma szikrafény
    szerelmesek éjjelén
    romantika meg egy deka
    ihlet, élted térfelén

    bordó,éj kék ,fekete
    randevúnknak kerete
    művészlelkünk összeolvad
    lehetetlent lehet-e ?

    kincsünk immár kiásva
    körbeölel varázsa
    én vártalak,megtaláltál
    épp passzolok imádba.

    2018. 02.12.

  • …nem akarok mással lenni…

    Urbancsek Márta

    …nem akarok mással lenni…

    játszottam ,mert játszattak
    aludtam ,elaltattak
    ébredéskor szerelmedet
    hazudhattam magamnak

    megcsendül a vészcsengő
    naiv vagyok,esendő
    hozzád fércelt álmaimban
    maradtam csak feslett nő

    magányomban szárnyalok
    benned földbe csattanok
    dalod fájó ritmusában
    hús-szívedbe olvadok

    jeleidet nem hiszem
    üzeneted jegelem
    soha nem volt,sohasem lesz
    sejtjeimben szerelem

    2016. 11. 23.

  • megértelek

    megértelek

    elkezdődött az új álmom
    a réginek a közepén
    hiába oktattál annyit
    érettebb nem leszek én

    nincs a monoton létemnek
    kalandízű reggele
    sem szivárvány frigyemnek
    gyümölcstermő embere

    izgalmas kávéfőzések
    félálomtól bódultan
    ezek reggeli rezgések
    lajhár lépte ritmusban

    rohanok,mert bérem bánja
    helyemen megfelelek
    senki nem ismerhet látva
    szürke veréb színemet

    nem otthonom a lakásom,
    de fogsághoz megfelelő
    bárhol is vagyok barátom
    szivárványod bukkan elő

    egyedüli nyugodalmam
    biztonságom,mentsváram
    Benned életet álmodtam
    tanulódként szent lázban

    nincs számodra lehetetlen
    szívem hullámait viszed
    végtelen tér tenyeredben
    szomjunk oltja forrásvized

    2016. 05. 31.

  • megvalósult

    Urbancsek Márta

    megvalósult

    türkizkék párna a pára
    ölemnek csendje, a tenger
    habjait ölti magára
    vágyakozni már nem mer

    szelíd szempilla mozdul
    hajnalnak látja az álmát
    ágyában oldalra fordul
    szorosra gyűri a párnát

    túlparton állva az álmot
    projektor vetíti falra
    szinkronizált filmmé vált ott

    s felébredt e fura zajra
    belőle kottáz életet
    s dúdol egy színes éneket

    2018. 01. 23.

  • Qu’est-ce que je fais ici

    Urbancsek Márta

    Qu’est-ce que je fais ici

    / mit keresek én itt ?? /

    A város holdsugárútján éjjel ,
    kölcsönkért fehér ruhámban
    tűsarkúm viperát tapod széjjel,
    a csapdák hosszú homályban

    sodródva egyre jobb helyzetben
    férfiak körben életem évei
    nevük listázva a táncrendben,
    még titokban az igazi léptei

    visz a lendület körtánca feléd,
    fejem tiszta,sebhelyes szívemben
    visszhangzik :
    te nagyon jó dolog
    vagy az én életemben

    szavát ne feledje –
    mi most legbelül, jégesőt
    kopog lelkemen.
    mit keresek én itt?
    -érzés elterül –
    az abroncs épp jó helyen
    tartja a szétesőt

    épp a fájdalom lesz álommá.
    belőlem nem választ senki
    feleséget
    szétszórtál ellenségem előtt
    ,mint parázna eleséget

    kisujjam hegyétől ,ősz hajszálam végéig
    villámként csapkod ,
    nyugodni nem hagy
    a szerelmes érzés
    mit keresek én itt ,
    ahol te nem vagy

    2016. 06. 21.

  • újjászültél

    Urbancsek Márta

    újjászültél

    elhalt,szürke fatörzs ágyon
    megszülettem én ,az álom
    színeimmel szíved vágyom
    körbefonni e világon

    megpillanthatsz ott legbelül,
    ahol szerelmem elterül
    csukott szemeidbe merült
    dalom,legszebben hegedül

    elhalt, szürke fatörzs ágyon
    nyílhattam ki én, az álom
    pink színemet eléd tárom
    esszenciád inhalálnom

    2017. 05. 12.

  • édes álmodhoz…

    Urbancsek Márta

    édes álmodhoz…

    még nem táncoltam,nem ünnepeltem
    ne temesd még be nászcipőm nyomát
    olvadt fekete felhő a lelkem
    állj meg január, ne moccanj tovább!

    fátylam hálóját angyalok fonják
    göröngyös utamra bőr saru jár,
    szövetséged ölt stólát és szoknyát
    állj meg ,ne moccanj tovább január!

    hűs szellőddel hajam balzsamoztam
    mérföldkő mellett fehér a ruhám
    csillagcsokromat a hold mellől hoztam
    állj meg, ne moccanj tovább január!

    szívedbe rejts el,lelkedre fektess
    takarj be színes szirmokkal,puhán
    sose felejts el,őrizd meg kedves
    a titkot,mit súgott e január.

    2018. január. 05.