mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna
szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre
szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz
mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna
a hold,a hold, a holdtölte
pörgesd,forgasd jól körbe
bárkit megtalál a párja
tánc végén majd meghálálja
álom álom álomlány
nincs életed látod már
hiába színes a fotód
nem kellesz,húzd le a rolód
bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol
kutad mélységében bízol
arcod szép lett,ki vagy festve
másnak ragyog ez az estve
egész napod ilyen borús
költőd rád unt, a koszorús
nincs öröm,halódik szíved
hátat fordít minden híved.
2016. 02. 22.
álomba ringat zombi létem
erdődben ,életlen fényben féltem
szárnyamat szűkszavú szégyen
csókolja a füves réten
a szégyen csókolja szárnyam
hol álmomban veled jártam
korai esődben áztam
betakartál ,mert fáztam
hófehér tollad volt ágyam
színtiszta szívedre vágytam
bűnsötét utakon jártam
szennyesre feslett a szárnyam
nem volt más társam ,csak árnyam
ellenségben testvért láttam
életlen fényedben ébren
szárny nélkül maradt a hátam.
2018. 05.14.
rendezett élet,reggeli fények
herendi tányéron aprósüti
polgári otthon,ez minden titkom
angolzöld székek,rablórömi
reggeli fények,zsemléd a lényeg
herendi csészében alszik a tej
szájráncban görbül fájó ítélet
eleget tenni ma mindenki mer
lodzsán a sámli, rá fogok állni
kitárom lelkemet,dalom tiéd
fülhallgatódba-csended feloldva-
cseppenként csurgatom szívem hitét
2018.04.11.
csecsemő pózban kuporog több hete
versem, rímem,múzsám sóhaja
jó így,suttogja és nincs jobb ötlete
hagyj békén testem,fájdalmam óhaja
már jobb lenne így érzéketlenül
feküdni csak és várni a bármit
még jobb lenne így eszméletlenül
álmodni csak ,álmodni akármit
hidegen,rezzenéstelen fájni
irgalmadhoz közel kucorodva
törve ,hosiana-t kiabálni,
s felébredni Benned megnyugodva
2018. 02.14.
/ B.I.gyönyörű festményéhez /
újhold álma szikrafény
szerelmesek éjjelén
romantika meg egy deka
ihlet, élted térfelén
bordó,éj kék ,fekete
randevúnknak kerete
művészlelkünk összeolvad
lehetetlent lehet-e ?
kincsünk immár kiásva
körbeölel varázsa
én vártalak,megtaláltál
épp passzolok imádba.
2018. 02.12.
játszottam ,mert játszattak
aludtam ,elaltattak
ébredéskor szerelmedet
hazudhattam magamnak
megcsendül a vészcsengő
naiv vagyok,esendő
hozzád fércelt álmaimban
maradtam csak feslett nő
magányomban szárnyalok
benned földbe csattanok
dalod fájó ritmusában
hús-szívedbe olvadok
jeleidet nem hiszem
üzeneted jegelem
soha nem volt,sohasem lesz
sejtjeimben szerelem
2016. 11. 23.
elkezdődött az új álmom
a réginek a közepén
hiába oktattál annyit
érettebb nem leszek én
nincs a monoton létemnek
kalandízű reggele
sem szivárvány frigyemnek
gyümölcstermő embere
izgalmas kávéfőzések
félálomtól bódultan
ezek reggeli rezgések
lajhár lépte ritmusban
rohanok,mert bérem bánja
helyemen megfelelek
senki nem ismerhet látva
szürke veréb színemet
nem otthonom a lakásom,
de fogsághoz megfelelő
bárhol is vagyok barátom
szivárványod bukkan elő
egyedüli nyugodalmam
biztonságom,mentsváram
Benned életet álmodtam
tanulódként szent lázban
nincs számodra lehetetlen
szívem hullámait viszed
végtelen tér tenyeredben
szomjunk oltja forrásvized
2016. 05. 31.
türkizkék párna a pára
ölemnek csendje, a tenger
habjait ölti magára
vágyakozni már nem mer
szelíd szempilla mozdul
hajnalnak látja az álmát
ágyában oldalra fordul
szorosra gyűri a párnát
túlparton állva az álmot
projektor vetíti falra
szinkronizált filmmé vált ott
s felébredt e fura zajra
belőle kottáz életet
s dúdol egy színes éneket
2018. 01. 23.
/ mit keresek én itt ?? /
A város holdsugárútján éjjel ,
kölcsönkért fehér ruhámban
tűsarkúm viperát tapod széjjel,
a csapdák hosszú homályban
sodródva egyre jobb helyzetben
férfiak körben életem évei
nevük listázva a táncrendben,
még titokban az igazi léptei
visz a lendület körtánca feléd,
fejem tiszta,sebhelyes szívemben
visszhangzik :
te nagyon jó dolog
vagy az én életemben
szavát ne feledje –
mi most legbelül, jégesőt
kopog lelkemen.
mit keresek én itt?
-érzés elterül –
az abroncs épp jó helyen
tartja a szétesőt
épp a fájdalom lesz álommá.
belőlem nem választ senki
feleséget
szétszórtál ellenségem előtt
,mint parázna eleséget
kisujjam hegyétől ,ősz hajszálam végéig
villámként csapkod ,
nyugodni nem hagy
a szerelmes érzés
mit keresek én itt ,
ahol te nem vagy
2016. 06. 21.
elhalt,szürke fatörzs ágyon
megszülettem én ,az álom
színeimmel szíved vágyom
körbefonni e világon
megpillanthatsz ott legbelül,
ahol szerelmem elterül
csukott szemeidbe merült
dalom,legszebben hegedül
elhalt, szürke fatörzs ágyon
nyílhattam ki én, az álom
pink színemet eléd tárom
esszenciád inhalálnom
2017. 05. 12.
még nem táncoltam,nem ünnepeltem
ne temesd még be nászcipőm nyomát
olvadt fekete felhő a lelkem
állj meg január, ne moccanj tovább!
fátylam hálóját angyalok fonják
göröngyös utamra bőr saru jár,
szövetséged ölt stólát és szoknyát
állj meg ,ne moccanj tovább január!
hűs szellőddel hajam balzsamoztam
mérföldkő mellett fehér a ruhám
csillagcsokromat a hold mellől hoztam
állj meg, ne moccanj tovább január!
szívedbe rejts el,lelkedre fektess
takarj be színes szirmokkal,puhán
sose felejts el,őrizd meg kedves
a titkot,mit súgott e január.
2018. január. 05.
cinkos az éj színe kincsem
bennem a fény ,ugye érzed
van kacarászik a nincsen
közönyöddel szívem vérzed
szempilla mély rebegésben
kísér az útjára könnyet
álomszerű lebegésben
látom,hogy nyitva a könyved
hiába olvasnám ébren
cinkos az éj szíve kincsem
minden hű betűje ében
angyalkéz már a kilincsen
2018. 01. 04.
összekacsintva időben
szoros szalaggal átkötve
borongós olivazöldben
egymás szívébe átszökve
értem és érzem a ritmust
láthatón egyfelé tartunk
kelyhedben borral a kiddust
egyszerre szenteli ajkunk
hajnalod új lehetőség
éjjeled álmok határa
szerelmünk a felelősség
szabadon szálló ruhája
2017. 11.24.
Fotó : Winter Marica
csiszolva is csiszolatlan
ábrándos ,de faragatlan
jordánon át életre vált
tökéletes akaratban
álmosan is kávéfüggő
szétszórt vágyú neten csüngő
galileát add ide hát
légy velem egy belső,külső
ténferegve tántorogva
leblokkolva a dalodra
szív faluja,bethánia
szerelmedbe kapaszkodva