• lilalilalila

    Urbancsek Márta

    lilalilalila

    rám meredt elvárások
    néma nyelvem görcsben
    hízelgő széljárások
    közt neked ütődtem

    biztató lila foltok
    fekete már gyógyul
    azt mondtátok szóltok
    ha elég volt a jóbul ‘

    megszokott sötét zajban
    harmonikus bőség
    öledbe lök ha baj van
    térdemen a hűség

    láthatatlan szerelem
    a seb széle már gyógyul
    azt mondtátok tehetem
    de elég volt a jóbul’

    2017. 11. 24.

  • Napjaim

    Urbancsek Márta

    Napjaim

    Kis pillangós kincseim szállnak tova
    nyitott szívemből a világ felé
    vágyaikban sérültek és mostoha
    játékszabályok szigora szelé
    szirmos ezüstjeiket sárosra,
    de
    ezerszer ezer színarany álommá
    a tökéletes áldozat átmossa.

  • Munkaviszony

    Urbancsek Márta

    Munkaviszony

    Csomókban pihen hajam
    zománcozott kádam alján,
    papírtörlőm boldogtalan
    kanyarokba gyűjti össze
    vad álmaim szanaszét
    mindennapjait s közte,
    az elrendelt jövő takarít.
    Bőröm minden sejtje fáj,
    sminkem láthatatlanul
    arcomra festem
    érzékeny lüktetésnek,
    míg lelkem szabálytalanul
    szárnyad védelmébe váj.
    Angyalom táppénzen,
    kéri munkaviszonyát
    szüntessék meg,
    mert belefásult a néma napokba
    állandó homályba, az unalomba
    a táborjárásba sátram körül.
    Belefáradt és már nem velem örül.

    2019.

  • szirtaki

    Urbancsek Márta

    szirtaki

    nem akartál nem akartál
    szárnyaiddal simogattál
    dalaidba beleírtál
    sajnáltál mert nem akartál
    nélkülem élni se immár

    belehaltál belehaltál
    vágyaiddal betakartál
    álmaidba engem hívtál
    sajnáltál mert nem akartál
    nélkülem halni se immár

     

  • I am drowning

    Urbancsek Márta

    I am drowning

    Sóhajtok, mintha kis felhőcskéket
    irányítanék feléd
    melyekből tavaszi zápor
    vidám cseppjei,
    mint trillák
    vezetik életed mától,
    s miközben ölellek tengerpartján a nincsnek,
    selyemillatú szellő szőkén őriz meg kincsnek.

    2019.

  • Csak neked

    Urbancsek Márta

    Csak neked

    Tudja, mit akar
    s tudja kérni azt,
    nem identitás zavar,
    ő született pimasz!
    Kidobják az ajtón,
    beszárnyal ablakon,
    szeret meghallgatni,
    bármikor zaklatom.
    Vibrál és repdes,
    annyira kedves,
    fesztelen, csintalan
    oly kevés titka van.
    Vivaldi áriák
    bélelik otthonát,
    zene a gyógyszere,
    tükröd a kék szeme
    szilánkos szívedet
    gyógyíttasd csak vele!

    2019.

  • te csak táncolj

    Urbancsek Márta

    te csak táncolj

    zörög a léc zörög a léc
    határod kitágult
    fekete félsz
    sunyik a ritmusok
    bekúszva dugdosod
    életed titkáról
    sose mesélsz

    pörög a tánc pörög a tánc
    labilis percekre
    bírád vigyáz
    kitalált párjaid
    mélyek a ráncaid
    lelkedben tobzódva
    egyedül állsz

    csörög a kulcs csörög a kulcs
    mindenki láthatja
    hogy hova bújsz
    fülelnek felelnek
    éltetnek temetnek
    uralva szeretnek
    hogy belefúlsz

  • mindig

    Urbancsek Márta

    mindig

    én sem tudtam róla
    van egy részem ami mindig igaz
    ezer hazug szóba
    csomagoltam neked hátha maradsz

    öleltelek vele
    de számra hallgattál hiába volt
    életemnek fele
    egyedül bárányként fekete folt

    szerelmünk közepe
    nekem fekete számodra tavasz
    kérdezem hiszed e
    van egy részem ami mindig igaz

    2016. 10. 15.

  • 3767 nap

    Urbancsek Márta

    3767 nap

    mert nincsenek véletlenek
    beleszeretett csendemben
    ti zajok kivétettetek
    lyukas a szívem rendetlen
    életem visszakerül
    a helyes kerékvágásba
    tíz év mire sikerül
    soványodnom sóvárgásba’
    ezt is Te veszed kezedbe
    az elindult vajúdást gyors
    könnyű szülés követte
    s vele tálentumot szórsz
    szívembe álmodhatok
    teljesíted vágyak színek
    dalok kották választhatok
    kipák képek szemek szépek
    egy lettem veletek művészek
    nyugalom rímek költészet
    kiszakadt lelkemből vészfékek
    Isteni utadon térképek

    2016.10. 13.

  • Jeremiás 31:22

    Urbancsek Márta

    Jeremiás 31:22

    álmomban már nem hazudtam
    összebújtunk a rekamién
    szárnyaim lógva fáradtan
    álmomban él csak temegén

    álmomban már két karodban
    omlok össze erőtlen
    simogathatsz lankadatlan
    rózsaszín köd előnyben

    álmomban már megbocsájtva
    látom szíved alakul
    hústábláján élő hártya
    pulzál értem konokul

    álmomban már a szerelem
    bizalommal karöltve
    vibrál benned kétségtelen
    színskáláját betöltve

    álmomban már felébredtem
    indulni kész szárnyam párban
    iránytűnyi kis létemben
    újra röppályádon szálltam

    2016. 10.10.

  • *.”…..a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett….”

    Urbancsek Márta

    “…a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett…”

    abban a kihagyott ütemben az életem
    amit addig szerettem,figyeltem fájtam
    a megbotlás előtt bár vétkezem
    már új oldalon a könyvedben jártam

    a megbotlás előtt még könnyesen
    búcsúzik szemedben átélt esküvésed
    de elengedsz egyedül csöndesen
    minden hű lépésem elmédbe vésed

    hiába áltattál csak fülszöveg
    hogy jó dolog vagyok életedben
    minden rezgésünk Isten érti meg
    szellemben egyek s nem képzeletben

    2016. 10. 12.

  • alakulóban

    Urbancsek Márta

    alakulóban…

    a bennem levő színeket
    erőltetve vonszolom
    az élénkebbek nehezek
    mélyről kell kibontanom

    talán a kék csak ami lebeg
    felhőt imitálva éppen
    szétfolyik mint elmémben szemed
    mi utánam néz féltőkéken

    selyem mirtusz pink koszorú
    kerted alján cserjéden ül
    verseim ráncolt homlokú
    rímein fejemre kerül

    hajam szürke melírozott
    ősszel ősz de nyáron tépett
    naiv álmom körbefogott
    szívem eszem helyett lépett

    folyamatos lazaságom
    állhatatlan börtönében
    bosszúálló zsákruhámról
    most kopik le öntörvényem

    2016. 10.10.

  • két oximoron

    Urbancsek Márta

    két oximoron

    vigyázz magadra másodszor kapott rejtélyes üzenet
    az első után másnap iszonyú erő aszfalthoz vágott
    igyekeztem a vonathoz mely vitt találkozni veled
    egész úton imádkozva már másként láttam a világot

    vigyázz magadra mert belőled csak egy van lehetne
    közhelyes ha nem egy ismeretlen férfi írná új év reggel
    ezzel Isten a reményt újra a szívembe lehelte
    mely ott bóbiskolt mélyen sejtjeiben fényképeddel

    koromsötét körülmények csillagaim tompulóban
    nélküled nem égnek fények az otthonom délibáb
    mégis érzem százszor átélt megtervezett fordulóban
    ígéreted irgalomba burkolózva vitt tovább

    tágra nyílott szoros kapu szemünk előtt lelkünk egy már
    levetettem emlékekből rám aggatott fátylamat
    nem érinthet nem simogat nem hívogat ég kék szempár
    álmaimban reálisan átélhetem vágyamat

    álmaimban reálisan tudom hogy egy oximoron
    minden napom szélsebesen csigalassúsággal
    szíved felé araszol átsétálsz naiv agyamon
    a mindenséggel méred magad nem az elmúlással

    2016. 10. 10. 11.11.

  • szín-társulat

    Urbancsek Márta

    szín-társulat

    mint
    magenta pillangó
    reményvillantó
    szárnya
    lelkem húrja
    hozzád simulni
    vágyna

    szürke monoton
    szél fúj konokon
    szerelmet
    álmodni kéne
    hűs kéz közelít
    holdfény melegít
    éjszakát festhetsz az égre

    szédült libegő
    fájó szerető
    szívembe
    vágyakozz kedves
    hullám beterít
    tengerbe merít
    türkiz ecsettel festhetsz

    mint
    magenta pillangó
    szivárványt csillantó
    szárnya
    szellemem újra
    hozzád tapadva
    várna