• River flows in you… / Folyó áramlik benned

    Urbancsek Márta

    River flows in you… / Folyó áramlik benned

    mosolyod felébred bennem,
    ahogy trillázol feketén,fehéren
    részedként melletted lennem
    muszáj most ,mint metszés a tenyéren

    mély és meghatározó érzelem
    hullámzik ,szívből ki ,majd be
    újra a véráramba képzelem
    emlékeim sodrását,jaj ne

    késlekedj,had folyjon át rajtam,
    mint billentyűkön dallamod
    engedd ,fejem válladra hajtsam.
    s kinn,dudorászva angyal andalog.

    2018.05.15.

     

    Yiruma – River flows in you
  • nélküled

    Urbancsek Márta

    nélküled

    álomba ringat zombi létem
    erdődben ,életlen fényben féltem
    szárnyamat szűkszavú szégyen
    csókolja a füves réten

    a szégyen csókolja szárnyam
    hol álmomban veled jártam
    korai esődben áztam
    betakartál ,mert fáztam

    hófehér tollad volt ágyam
    színtiszta szívedre vágytam
    bűnsötét utakon jártam
    szennyesre feslett a szárnyam

    nem volt más társam ,csak árnyam
    ellenségben testvért láttam
    életlen fényedben ébren
    szárny nélkül maradt a hátam.

    2018. 05.14.

  • …nem akarok mással lenni…

    Urbancsek Márta

    …nem akarok mással lenni…

    játszottam ,mert játszattak
    aludtam ,elaltattak
    ébredéskor szerelmedet
    hazudhattam magamnak

    megcsendül a vészcsengő
    naiv vagyok,esendő
    hozzád fércelt álmaimban
    maradtam csak feslett nő

    magányomban szárnyalok
    benned földbe csattanok
    dalod fájó ritmusában
    hús-szívedbe olvadok

    jeleidet nem hiszem
    üzeneted jegelem
    soha nem volt,sohasem lesz
    sejtjeimben szerelem

    2016. 11. 23.

  • a titok

    Urbancsek Márta

    a titok

    cinkos az éj színe kincsem
    bennem a fény ,ugye érzed
    van kacarászik a nincsen
    közönyöddel szívem vérzed

    szempilla mély rebegésben
    kísér az útjára könnyet
    álomszerű lebegésben
    látom,hogy nyitva a könyved

    hiába olvasnám ébren
    cinkos az éj szíve kincsem
    minden hű betűje ében
    angyalkéz már a kilincsen

    2018. 01. 04.

  • When it all gets too much …

    Urbancsek Márta

    When it all gets too much …

    mindig hálás lelakatolt szívem
    örömödre talánnal felelget
    grádicsokon csak elébed viszem
    meggyalázott,de örök szerelmed

    forrásodnak gátat szabott kétely
    besomfordál háttal ,mint a hűtlen
    hullámszegélyt hátrahagyott métely
    álruhában -bizony- stílszerűtlen

    sodrodózom puha ,játszi kedvvel
    nincstelenek boldog tengerében
    tiszta csended cirógatva rendel

    új éneket meghalt ellenében
    angyalszárnyú alkonylila szalag
    csuklódról már szíved felé halad.

    2017. 11.24.

  • életünk

    Urbancsek Márta

    életünk

    zuhog a jó eső,korai
    csiklandozva szívet,földet
    áldásod búsbordó borai
    vidámmá színeznek zöldet

    kedved van takarítani
    csended gyümölcse a rendnek
    könnyű lesz kihajítani
    kacatját életterednek

    sarokban kendővel takart
    angyalszárny álmodik rólam
    emlékem csak veled akart
    ébredni,ezért oly szótlan

    mindig vágyni,mindig égni
    szerelemből szeretetbe
    igazságban átkísérni
    kérdésből a feleletbe.

    2017. 11.24.

  • …és az idő telik

    …és az idő telik

    senki nem látja
    senki nem tudja
    senki nem fájja
    mindenki fújja
    így kellett volna
    már meg is bánta
    így jobb a dolga
    de elherdálta
    bánat kabátja
    vállára dobva
    zaciba vágva
    tisztára mosva
    teher a súlya
    szívébe szúrva
    vádló már súgja
    jövőd lezúzva
    álmodban ébren
    nappalod tétlen
    minimálbéren
    angyalod vétlen

  • hiányzol

    Urbancsek Márta

    hiányzol

    a naiv szőke szívében
    hiába tiszta a dallam
    párizsi lányként vidéken
    énekelne veled halkan

    fáradt és figyel a csendben
    ül selyem ünnepi trónján
    szenvtelen szíve se rebben
    élvezi, a maga módján

    hallgatásba merül spontán
    szelíd ruháját levetve,
    szárnyát is leoldja lomhán
    rádobja a kerevetre

    az erény fűzője testén
    szorosan tartja a rendet
    de szerelmed ezen estén
    fölkavarta a trendet

    minden érzéki csillám
    mi agyamban cikázik
    lecsapott,mint a villám
    bár neked nem hiányzik

    minden imád,dalod,lírád
    kérdéseid,szívverésed
    minden versed:csendes bírám
    hiányzik az ölelésed

    2017.09.03.

  • amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

    Urbancsek Márta

    amikor az autóban vagy és ábrándozol az életről…

    …nem látja a lényeget
    vagy ő látja jól,s én nem ?
    Ó,Uram nem tudom,de szenvedek
    a lényeg négy fal közé vezérel
    már nem érzek,térdelek
    veled viaskodom mindenkori énem
    hangosan vergődve,mint
    macska szájában a gerle
    s hiába csapdos ,reggelre
    nem maradt más csak hószínű tolla
    mit szerte fúj a szél,virágra ,bokorra
    szenvedek hegy és völgy közt ,mint lengőhíd
    kicsiny falapokból összerakott
    s ha angyal jár rajta
    fehér szárnyú,poéta fajta,
    kinek lelke már kékre fagyott
    ölelném két lengés közben
    sose legyen hitehagyott
    kérdéseit dalolva vibrálja
    befogadó szívének membránja
    elbújni ne tudjon
    örökre
    szivárvány színű körökbe
    cikkelyeinkre töretve
    ,mint puzzle darabkák
    passzolva egymásba
    együtt tükröznénk fényedet
    egyként élnénk a lényeged

    2016. 06. 22.

  • …harc után

    …harc után

    szív-vakító fehér szárnyam
    csillogása megbotlott
    mocsok,ármány lett az árnyam
    álmom benned szétfoszlott

    szív-szakító dalod lágyan
    ereimben szétoszlott
    minden reggel hideg vágyam
    kávém ízén szétporlott

    belenyugvás harca véres
    hétköznapok láncában
    evéskényszer vége kétes
    kapcsolatunk táncában

    ölelésed hamut nemz
    égett,üszkös tollakat
    verseimbe tabut csensz
    olthatatlan kínokat

    mégis,mégis hajnalonta
    pink álmaim homályát
    hangod sármja ölbe fogja,
    mint legszentebb imáját

  • ha

    ha

    kavarog zavaros érzés
    kergetőzik a jelenben
    nem feladatom a féltés
    angyalruhámat levettem

    ám

    sírhatsz majd térdeden ülve
    fekhetsz a fájdalom ágyán
    csodálkozhatsz elmerülve
    lelked alapvető hiányán

    de

    angyaljelmezem leoldva
    szívem sem rebben a dalra
    szőke szárnyaim lebontva
    várnak a nagy viadalra

    ha

    nevemre vibrál a szíved
    mint gondolat vagyok fejedben
    remegni kezd minden ízed
    otthon vagy másik feledben

  • az ígéret

    az ígéret

    már álmában is vigyorok
    szögesdrótján felakadva
    elvárások közt imbolyog,
    fókuszál a feladatra

    ragyogó nappal is szürke
    éjjeli homály a párja
    szellemed szelleme tükre
    lelke szerelmed zárja

    szívembe értéket szórván
    -füleimbe csendet öntve-
    mit Igéd mélysége próbál
    húsába vájni örökre

    zsoltárom jajong hiába
    csak lelked nyitva e dalra
    biztató remény szilánkja
    mint angyalszárny betakarja

  • …és dobog

    …és dobog

    a szívben épp a szeretet
    mellett lakik a fájdalom
    beszélgetnek is keveset
    de titkukat nem vállalom

    nem látszik indulat erein
    mikor tőrt döfnek belé
    csak te grasszálsz főterein
    mint érzést fogó relé

    szíved nem csak egy húscsomó
    tudja jól,hogy mi a dolga
    kitágul ,s ha nincs buktató
    összeszűkül parancsszóra

    ha ölelnek,szinte olvadoz’
    és naponta száz alkalom
    sem volna elég ahhoz
    hogy megunna ,angyalom

    emlékezőtehetsége
    kiváló,és vérszerződés
    útján,Isten teremtménye
    bennem, bár sem vergődés

    sem szájhúzogatás nem volt
    részéről,hogy kőből való
    másik énjét ,mi megholt
    az ígéret szerint egy jó

    hús-szív helyettesítheti
    mi nem kőkemény,bízik
    szeret,remél és hisz Neki
    és dobog,és dobog mindig

  • higgy neki

    24 Júl 2017 , , 0

    higgy neki

    angyalod,ki rád vigyázva
    temérdek dolgodra figyel
    hibáidat palástolva
    lelked egyensúlyára ügyel

    sok fáradtságába került
    randevúdat megszervezni
    megfelelő észérvekkel
    időpontot egyeztetni

    angyalod tévedhetetlen
    miért érzed mégis úgy
    türelmeddel játszadozva
    egyre nehezebb az út

    fájdalmadon átgázolva
    szerelmet ültet el benned
    akaratod ellenére
    szemüveged le kell venned

    így láthatod rózsaszínben
    ami feketén tompa volt
    szeretet álmodik rendet
    érző angyalod dolga volt