rám meredt elvárások
néma nyelvem görcsben
hízelgő széljárások
közt neked ütődtem
biztató lila foltok
fekete már gyógyul
azt mondtátok szóltok
ha elég volt a jóbul ‘
megszokott sötét zajban
harmonikus bőség
öledbe lök ha baj van
térdemen a hűség
láthatatlan szerelem
a seb széle már gyógyul
azt mondtátok tehetem
de elég volt a jóbul’
2017. 11. 24.
Kis pillangós kincseim szállnak tova
nyitott szívemből a világ felé
vágyaikban sérültek és mostoha
játékszabályok szigora szelé
szirmos ezüstjeiket sárosra,
de
ezerszer ezer színarany álommá
a tökéletes áldozat átmossa.
álmosan pilled a cinke
ráfagy a lába az ágra
faágyacskája picinyke
benne a vánkosa várja
horkol az éjjel a tájon
holdanyó vágyja a hajnalt
kergeti száz akadályon
csillagait mint a halrajt
daloddal ébreszt a reggel
paplanom csúszik le éppen
kékcinke vidám sereggel
reggelit vár mindenképpen
diófa ága az asztal
két kupac kukac marasztal
Csomókban pihen hajam
zománcozott kádam alján,
papírtörlőm boldogtalan
kanyarokba gyűjti össze
vad álmaim szanaszét
mindennapjait s közte,
az elrendelt jövő takarít.
Bőröm minden sejtje fáj,
sminkem láthatatlanul
arcomra festem
érzékeny lüktetésnek,
míg lelkem szabálytalanul
szárnyad védelmébe váj.
Angyalom táppénzen,
kéri munkaviszonyát
szüntessék meg,
mert belefásult a néma napokba
állandó homályba, az unalomba
a táborjárásba sátram körül.
Belefáradt és már nem velem örül.
2019.
nem akartál nem akartál
szárnyaiddal simogattál
dalaidba beleírtál
sajnáltál mert nem akartál
nélkülem élni se immár
belehaltál belehaltál
vágyaiddal betakartál
álmaidba engem hívtál
sajnáltál mert nem akartál
nélkülem halni se immár
Sóhajtok, mintha kis felhőcskéket
irányítanék feléd
melyekből tavaszi zápor
vidám cseppjei,
mint trillák
vezetik életed mától,
s miközben ölellek tengerpartján a nincsnek,
selyemillatú szellő szőkén őriz meg kincsnek.
2019.
Tudja, mit akar
s tudja kérni azt,
nem identitás zavar,
ő született pimasz!
Kidobják az ajtón,
beszárnyal ablakon,
szeret meghallgatni,
bármikor zaklatom.
Vibrál és repdes,
annyira kedves,
fesztelen, csintalan
oly kevés titka van.
Vivaldi áriák
bélelik otthonát,
zene a gyógyszere,
tükröd a kék szeme
szilánkos szívedet
gyógyíttasd csak vele!
2019.
zörög a léc zörög a léc
határod kitágult
fekete félsz
sunyik a ritmusok
bekúszva dugdosod
életed titkáról
sose mesélsz
pörög a tánc pörög a tánc
labilis percekre
bírád vigyáz
kitalált párjaid
mélyek a ráncaid
lelkedben tobzódva
egyedül állsz
csörög a kulcs csörög a kulcs
mindenki láthatja
hogy hova bújsz
fülelnek felelnek
éltetnek temetnek
uralva szeretnek
hogy belefúlsz
én sem tudtam róla
van egy részem ami mindig igaz
ezer hazug szóba
csomagoltam neked hátha maradsz
öleltelek vele
de számra hallgattál hiába volt
életemnek fele
egyedül bárányként fekete folt
szerelmünk közepe
nekem fekete számodra tavasz
kérdezem hiszed e
van egy részem ami mindig igaz
2016. 10. 15.
mert nincsenek véletlenek
beleszeretett csendemben
ti zajok kivétettetek
lyukas a szívem rendetlen
életem visszakerül
a helyes kerékvágásba
tíz év mire sikerül
soványodnom sóvárgásba’
ezt is Te veszed kezedbe
az elindult vajúdást gyors
könnyű szülés követte
s vele tálentumot szórsz
szívembe álmodhatok
teljesíted vágyak színek
dalok kották választhatok
kipák képek szemek szépek
egy lettem veletek művészek
nyugalom rímek költészet
kiszakadt lelkemből vészfékek
Isteni utadon térképek
2016.10. 13.
álmomban már nem hazudtam
összebújtunk a rekamién
szárnyaim lógva fáradtan
álmomban él csak temegén
álmomban már két karodban
omlok össze erőtlen
simogathatsz lankadatlan
rózsaszín köd előnyben
álmomban már megbocsájtva
látom szíved alakul
hústábláján élő hártya
pulzál értem konokul
álmomban már a szerelem
bizalommal karöltve
vibrál benned kétségtelen
színskáláját betöltve
álmomban már felébredtem
indulni kész szárnyam párban
iránytűnyi kis létemben
újra röppályádon szálltam
2016. 10.10.
abban a kihagyott ütemben az életem
amit addig szerettem,figyeltem fájtam
a megbotlás előtt bár vétkezem
már új oldalon a könyvedben jártam
a megbotlás előtt még könnyesen
búcsúzik szemedben átélt esküvésed
de elengedsz egyedül csöndesen
minden hű lépésem elmédbe vésed
hiába áltattál csak fülszöveg
hogy jó dolog vagyok életedben
minden rezgésünk Isten érti meg
szellemben egyek s nem képzeletben
2016. 10. 12.
a bennem levő színeket
erőltetve vonszolom
az élénkebbek nehezek
mélyről kell kibontanom
talán a kék csak ami lebeg
felhőt imitálva éppen
szétfolyik mint elmémben szemed
mi utánam néz féltőkéken
selyem mirtusz pink koszorú
kerted alján cserjéden ül
verseim ráncolt homlokú
rímein fejemre kerül
hajam szürke melírozott
ősszel ősz de nyáron tépett
naiv álmom körbefogott
szívem eszem helyett lépett
folyamatos lazaságom
állhatatlan börtönében
bosszúálló zsákruhámról
most kopik le öntörvényem
2016. 10.10.
vigyázz magadra másodszor kapott rejtélyes üzenet
az első után másnap iszonyú erő aszfalthoz vágott
igyekeztem a vonathoz mely vitt találkozni veled
egész úton imádkozva már másként láttam a világot
vigyázz magadra mert belőled csak egy van lehetne
közhelyes ha nem egy ismeretlen férfi írná új év reggel
ezzel Isten a reményt újra a szívembe lehelte
mely ott bóbiskolt mélyen sejtjeiben fényképeddel
koromsötét körülmények csillagaim tompulóban
nélküled nem égnek fények az otthonom délibáb
mégis érzem százszor átélt megtervezett fordulóban
ígéreted irgalomba burkolózva vitt tovább
tágra nyílott szoros kapu szemünk előtt lelkünk egy már
levetettem emlékekből rám aggatott fátylamat
nem érinthet nem simogat nem hívogat ég kék szempár
álmaimban reálisan átélhetem vágyamat
álmaimban reálisan tudom hogy egy oximoron
minden napom szélsebesen csigalassúsággal
szíved felé araszol átsétálsz naiv agyamon
a mindenséggel méred magad nem az elmúlással
2016. 10. 10. 11.11.
pink szekrény
fekete kereke
kék komód
leányom tenyere
fény ablak
Isten szeretete
kék festék
folydogál lefele
nincs múzsa
elfogyott ereje
szép emlék
mindennek teteje
hű testvér
szivárvány a jele
ének szól
szívünk lehelete
2016.