adagio

Urbancsek Márta

adagio

közös életünk elején
belecsöppenve derékig
letaposott múlt tetején
vizsgálódtál a vesénkig

ablakunk fölött arasznyi rés
egyre tágult csonka reménnyel
veszi körbe az emlékezés:
a fánk finom illata éjjel

konyhánk épp e testre szabott
tervünk öröme zsibong bennünk
elhittem,de cserben hagyott
fájt ,de sejtettem mit kell tennünk

burkolatlan otthon kövén
bizalmad még nem kutatta
mire elkészül a födém
vajh’ lesz e család alatta

Comments are closed.