a mi otthonunk

Urbancsek Márta

a mi otthonunk

hazaérve lehuppanni
egy kis időt csak úgy lenni
fejemben az ötleteket
sem muszájna rendbe tenni

cikázhatnak összevissza
senki nem szólhatna rájuk
lelkem lenne a kalitka
énekem fehér ruhájuk

hallani a kulcs csörgését,
zsebeidből a kezedbe
a vágyaid sürgetését
alig férnek a szívedbe

türelmetlen illat búvik
fogadja a betoppanót
csíkos inged alá kúszik
csitítja a föllobbanót

ünnep minden pillanatban
vár a megterített asztal
lehetsz bármily hangulatban
a szeretet,mely itt marasztal.

Comments are closed.