mindig

Urbancsek Márta

mindig

én sem tudtam róla
van egy részem ami mindig igaz
ezer hazug szóba
csomagoltam neked hátha maradsz

öleltelek vele
de számra hallgattál hiába volt
életemnek fele
egyedül bárányként fekete folt

szerelmünk közepe
nekem fekete számodra tavasz
kérdezem hiszed e
van egy részem ami mindig igaz

2016. 10. 15.

3767 nap

Urbancsek Márta

3767 nap

mert nincsenek véletlenek
beleszeretett csendemben
ti zajok kivétettetek
lyukas a szívem rendetlen
életem visszakerül
a helyes kerékvágásba
tíz év mire sikerül
soványodnom sóvárgásba’
ezt is Te veszed kezedbe
az elindult vajúdást gyors
könnyű szülés követte
s vele tálentumot szórsz
szívembe álmodhatok
teljesíted vágyak színek
dalok kották választhatok
kipák képek szemek szépek
egy lettem veletek művészek
nyugalom rímek költészet
kiszakadt lelkemből vészfékek
Isteni utadon térképek

2016.10. 13.

Jeremiás 31:22

Urbancsek Márta

Jeremiás 31:22

álmomban már nem hazudtam
összebújtunk a rekamién
szárnyaim lógva fáradtan
álmomban él csak temegén

álmomban már két karodban
omlok össze erőtlen
simogathatsz lankadatlan
rózsaszín köd előnyben

álmomban már megbocsájtva
látom szíved alakul
hústábláján élő hártya
pulzál értem konokul

álmomban már a szerelem
bizalommal karöltve
vibrál benned kétségtelen
színskáláját betöltve

álmomban már felébredtem
indulni kész szárnyam párban
iránytűnyi kis létemben
újra röppályádon szálltam

2016. 10.10.

*.”…..a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett….”

Urbancsek Márta

“…a szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett…”

abban a kihagyott ütemben az életem
amit addig szerettem,figyeltem fájtam
a megbotlás előtt bár vétkezem
már új oldalon a könyvedben jártam

a megbotlás előtt még könnyesen
búcsúzik szemedben átélt esküvésed
de elengedsz egyedül csöndesen
minden hű lépésem elmédbe vésed

hiába áltattál csak fülszöveg
hogy jó dolog vagyok életedben
minden rezgésünk Isten érti meg
szellemben egyek s nem képzeletben

2016. 10. 12.

alakulóban

Urbancsek Márta

alakulóban…

a bennem levő színeket
erőltetve vonszolom
az élénkebbek nehezek
mélyről kell kibontanom

talán a kék csak ami lebeg
felhőt imitálva éppen
szétfolyik mint elmémben szemed
mi utánam néz féltőkéken

selyem mirtusz pink koszorú
kerted alján cserjéden ül
verseim ráncolt homlokú
rímein fejemre kerül

hajam szürke melírozott
ősszel ősz de nyáron tépett
naiv álmom körbefogott
szívem eszem helyett lépett

folyamatos lazaságom
állhatatlan börtönében
bosszúálló zsákruhámról
most kopik le öntörvényem

2016. 10.10.

két oximoron

Urbancsek Márta

két oximoron

vigyázz magadra másodszor kapott rejtélyes üzenet
az első után másnap iszonyú erő aszfalthoz vágott
igyekeztem a vonathoz mely vitt találkozni veled
egész úton imádkozva már másként láttam a világot

vigyázz magadra mert belőled csak egy van lehetne
közhelyes ha nem egy ismeretlen férfi írná új év reggel
ezzel Isten a reményt újra a szívembe lehelte
mely ott bóbiskolt mélyen sejtjeiben fényképeddel

koromsötét körülmények csillagaim tompulóban
nélküled nem égnek fények az otthonom délibáb
mégis érzem százszor átélt megtervezett fordulóban
ígéreted irgalomba burkolózva vitt tovább

tágra nyílott szoros kapu szemünk előtt lelkünk egy már
levetettem emlékekből rám aggatott fátylamat
nem érinthet nem simogat nem hívogat ég kék szempár
álmaimban reálisan átélhetem vágyamat

álmaimban reálisan tudom hogy egy oximoron
minden napom szélsebesen csigalassúsággal
szíved felé araszol átsétálsz naiv agyamon
a mindenséggel méred magad nem az elmúlással

2016. 10. 10. 11.11.

szín-társulat

Urbancsek Márta

szín-társulat

mint
magenta pillangó
reményvillantó
szárnya
lelkem húrja
hozzád simulni
vágyna

szürke monoton
szél fúj konokon
szerelmet
álmodni kéne
hűs kéz közelít
holdfény melegít
éjszakát festhetsz az égre

szédült libegő
fájó szerető
szívembe
vágyakozz kedves
hullám beterít
tengerbe merít
türkiz ecsettel festhetsz

mint
magenta pillangó
szivárványt csillantó
szárnya
szellemem újra
hozzád tapadva
várna

pillangó

Urbancsek Márta

pillangó

bábom csak álca hernyó voltam
minden híresztelés ellenére
Te kezeidben formálódtam
készülve életem szerepére

nyoma sem volt színnek
tálentumnak opálos hártya
ölelt körbe néma filmek
groteszk homályos fátyla

majd szikrázón suhanó
hajnal királykék korai esővel
olvadt le burkom rohanó
szivárványívű idővel

pillangóságom tervei
tarka szárnycsapások
új dallammá hergelik
a tőled jött hatások

szemed kékje fényesen
pihen rajtam időtállón
szárnyunk szirma édesen
átível a világhálón

2016.

martha and the real life

Urbancsek Márta

martha and the real life

 

a hold,a hold, a holdtölte

pörgesd,forgasd jól körbe

bárkit megtalál a párja

tánc végén majd meghálálja

 

álom álom álomlány

nincs életed látod már

hiába színes a fotód

nem kellesz,húzd le a rolód

 

bármit csinálsz ,fogysz vagy hízol

kutad mélységében bízol

arcod szép lett,ki vagy festve

másnak ragyog ez az estve

 

egész napod ilyen borús

költőd rád unt, a koszorús

nincs öröm,halódik szíved

hátat fordít minden híved.

2016. 02. 22.

egyszerű dalocska

Urbancsek Márta

egyszerű dalocska

értem,tudom ,vállalom

nincs teher a vállamon

hiszem ,élem, fájlalom

bevetetlen ágyamon

 

neked,érted,általad

minden sóhaj felszakad

szellemünkön áthalad

összekapcsol hű szavad

refr :
fátylam kivizöld tavasz

ruhám kék szemhez passzol

szívemen véres sebtapasz

a násznép már tortát nassol

 

ébred,félted,fékezed

megszorítja két kezed

ölben,csókkal mérgezed

tovaillan kételyed

 

soha,sehol,semmikor

gerberád hűtött csokor

savout örök ünneped

körforgás az életed

refr:

fátylam kivizöld tavasz

ruhám kék szemhez passzol

szívemen véres sebtapasz

a násznép már tortát nassol

2016. 06. 13.

hála

Urbancsek Márta

hála

fáradt tülljeimen átsüt a holdfény
ahogy téglás járdákon haladok haza
sarkon kocsmának álcázott bordély
lépcsőin eltompult életek halmaza

laza fröccsel reménylik a hajnalt
szabadságom van már nem meg tenni
ismerős kép ismerős íz nem hajt
a pókhálóba ragadt légy lenni

cipőfűzöm kibomlott az úton
letaposták sárban és mocsárban
elfáradtam ,de kezemet nyújtom
legyél társam ebben a csatában

varázspálcám csillagos végével
suhintok a vaksötét utcára
hátam mögött ellenség vérével
fröcskölhetsz ,más levetett cuccára

2018. 07. 05.

szavaid

Urbancsek Márta

szavaid

áldalak ,
mert szívem még egydarab
nem hasgatták szét nyilak
nem kötözte meg az iszonyat
mi délelőtt a szavad nyomán maradt
áldalak,
hogy nem vágódott hanyatt
a súly alatt,
mit nyelved íve repített
s fenn a levegőbe szakadt
a szó,
melynek nem volt szíve
a szó ,a gyilkos,
a szó a letaglózó
bőröm alá fészkel és utat váj
alattomos kis testét fúrja
elaprózó kacajokkal és kutatván
a cérnát ,hogy meddig feszíthető
és ha elszakad ,
fáj e az utolsó pillanat
áldalak

2018. 07. 08.

fehér,fátyol,felhő

Urbancsek Márta

fehér,fátyol,felhő

csalóka éjen ,egyetlen tiszta
elefántcsont felhő
fáradtan tekergő
csillagok hűvös forrását issza

kószálódva,ébenfa lombjain
szerelmese nélkül
remeg,ajka kékül
vackolódott szalagok copfjain

repkedő szíve vágyódik vissza
otthonát feledve
vétkeit keresve
csalóka éjen, egyetlen tiszta.

2018. 05.15.

Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche